Nagygyörgy Erzsébet : Indigóbbak lettek az éjek

Esténként oly furcsán érzem én magam,

ha a mennyboltnak mélyére nézek.

Tán indigóbbak lettek az éjek,

vagy, csak mert itt állok búsan, egymagam.

 

Egyszer úgyis végleg majd elillanok,

innen, ahol nincs mákszemnyi remény,

tudom, most senki sem karol belém,

velem nem zenélnek már a csillagok.

 

Lehet, Isten üzen ily módon nekem,

hogy régen vár rám égi trónusán. 

Büszkén költözöm föl egy délután,

s az angyalok kara énekel velem.

 

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet