Radnó György : Végképp nem

Kosárfonó ujjaink virágként

szárba szökkennek érintésre,

ahogy összefűzzük kezeinket,

érintés varázsa igéz mesét

és szójárásainkat térképezzük

a természet hangjával kottázva.


Urbanisztikus lélekjáróként

ösztönösen vizslatjuk a mintát,

a valóságot varázslatosnak

hisszük, amint az egyezőség

túl valószerűtlenül véletlen,

szigorú és szűnni nem akaró.


Bizsergő sejtjeinken nyílik

a másnap valós világa, örökre

letölthető formája pattog

az idegszálainkon, maradunk

ettől kissé különcök és bátrak

a tegnap emlékéhez kötődve.


Ráncainkat az öröm szerkeszti

mint egyedi képszerkesztő program,

nevetéstől feloszló ingeren

nem engedi részegedni múló

bánaton alapuló kapcsolat

láncszemét, de gyengülni végképp nem.

 

Legutóbb szerkesztette - Radnó György
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...