Bíró Rudolf : A vers te vagy II.
Hasonló írások
Odüsszeusz tekintete
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Zengő RÉGI
Makadám út: kanyarok közt
sziklafalak szorítanának,
pöfékel a kis bogárhátú,
kinézek, a tenger merre van.
Szél rángat fátylat a pusztán,
foszló kalács illatát érzem,
menyegzőt ül a nyár, boros
kancsók koccantanak, vígság keserve.
Nép kanyarog lépésben,
menet élén megy a lány,
rozzant viskós tekintetű
otthontalanságot nem látok,
szemeket dalban kínzó forgatós.
Búval perdül a lélek, feleség
lesz a puszta, násznép
örömével házasodva int a táj…
– ittHonom –
Elolvasta:
310
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Éppen annyit engedett Isten látnom a világból,
hogy ne akarjak más hazát magamnak – ne akarjak
elszegődni messze, itt maradjak meg ma jó magyarnak.
Legyek attól az, hogy jó embernek tudjam önmagam, s
mindazokat, akik éppen körbevesznek, mert így leszünk
egész e földet óvva, nem széledve szerte száz felé.
Éppen annyit engedett az Isten, hogy megcsodáljam
bolygónk kincseit, de beérjem egy meleg csöppnyi zuggal,
ha télidőben kint a szél süvít. A fák árnyéka nyáron egy
nagy oltár, forrásvíz az erdeinkben édes áldozat.
Bővelkedünk itt annyi jóban most is; ha
itt születtünk – itt neveljük fel az álmokat!
Álmodó
Elolvasta:
44
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Emlék felett görnyed az éj.
Az ég sötétjét csillagok szelik.
Vánszorgó id?m ablakán
fények: álmodó tiszta szemeid.
A hang mely végtelen fonál
dallamot fércel a pirkadathoz,
s ha csendül az els? madár
érzem – a hajnal újra nyarat hoz.