Képzeld el, hogy a Szem, mit adsz,
Gyémántként megtörő hajnali fény,
S egy pillantással elhívhatsz,
Oda, hol én vagyok a FÉRFI-lény.
Képzeld el, hogy a Kéz, mit fogsz,
Érted nyíló rózsacsokor,
S a bibén éhes méhként mozogsz,
Mint hajadban a tavaszi fodor.
Képzeld el, hogy a Száj mindaz,
Mit gyönge érintés sem adhat,
Suttogó szóval szíven tapintasz,
Melynek bölcsője vöröslő ajkad.
Képzeld el, hogy a Fül, mely hall,
Szófoszlányokat ölel fel,
S dédelgető hangod énekkar,
Mikor ringok nyugvó öleddel.
Képzeld el, hogy a Vers te vagy,
Betűkbe szőtt érzéki csoda,
S ha a puzzle félbe is marad,
Csak is Te illessz oda!
Legutóbb szerkesztette -
