Avi Ben Giora. : A megkerült gyermek

Elhangzott Ozorán, a kedves Bereczki Gizike tolmácsolásában.

 

Fél országot feszültségben tartotta a hír:

„Csomós Péter, az ország egyik leggazdagabb vállalkozójának fia eltűnt, valószínű, Lászlót ismeretlen tettesek elrabolták, mert váltságdíjat követelnek érte. A szülők igyekeznek teljesíteni az emberrablók követeléseit, de bevonták a rendőrséget is. A hatóságok nagy erőkkel folytatják a nyomozást, egyelőre eredménytelenül.”

A televízióban többször is mutatták a tizennégy éves Csomós László fényképét. Magassága 168cm, sportos alkat, világos szőke haj. Eltűnésekor Adidas márkájú vörös színű tréningruhát viselhetett. Közben folyamatosan frissítették a híreket, amiben arról tájékoztatták a nézőket, hogy a nyomravezetőnek a család valamint a rendőrség mekkora összeget ajánl fel. Ám a milliós nyomravezetői díj sem segített. Közben a feltételezett emberrablóktól folyamatosan érkeztek a család e-mail címére fenyegető levelek.

„Ha a határidő lejárta előtt nem hajlandók fizetni, megcsonkítjuk foglyunkat.” A nagyobb hatás elérése érdekében, mellékeltek egy képet is, ahol egy szerencsétlennek a fülét nyiszálják le éppen.

A nyomozás vezetésével megbízott alezredes, Csepű Pál éppen egy aktát bányászott elő, az előtte tornyosuló hatalmas csomagból.

— Szóval, az ügy jelenlegi állása mellett megkockáztatnék egy olyan feltevést, uraim — kezdte cikornyás bevezetőjét a nyomozásban résztvevő embereinek —, hogy nem lennék meglepődve, ha kiderülne, az egész gyerekrablás egy jól kitervelt csalás volna.

— Mire alapozza ezt a megállapítását alezredes úr? — kérdezték többen is.

— Először is elég primitív az egész fenyegetés… Továbbá ebben az aktában az áll — mutatta fel a kezében tartott dossziét —, hogy Csomós úrnak adótartozásai vannak. Elég csinos kis összeg. Ha a feltételezhetően van „lezsírozott” fekete pénzük, amiből kifizetik a követelt váltságdíjat, abból bőven rendezni tudnák az adóhátralékukat, sőt még maradhatna is kifehérített pénzük.

— Főnök! — szólt közbe az egyik nyomozó. — Ha adótartozása van, és van, amit meg kéne fehéríteni, miért választja ezt a komplikált utat? Nem volna egyszerű megállapodnia a hatóságokkal, kifizeti az adóhátralékot, és a hozzácsapott büntetést, utána élheti tovább világát.

— Úgy gondolja, vádalkut kötne?

— Igen. Nem hiszem, hogy nem egyeznének meg vele, ha kifizeti a büntetést és a hátralékot, utána a megmaradt összeget is leadóztatják vele.

— Elképzelhető, hogy hajlandók lennének vele egy ilyen alkura, ám abban nem vagyok, és ő sem lehetne biztos, hogy nem kapirgálnának utána az összeg eredetének. Mert a hatóságokat nagyon érdekelné, ugyan honnan származik a „hypózásra” várakozó összeg? Kábszer, vagy esetleg más jövedelmező, de nem legális úton szerzett nyereség?

— Főnök — akadékoskodott tovább a nyomozó —, mi van akkor, ha valóban ellopták a gyerekét, és nincs egy petákjuk sem? Csupán hab volna a tortán az adótartozás.

— Hm — köhécselt egyet Csepü —, abban az esetben a nyomozószerveknek kellene a váltságdíjat előteremteni. Ha már a kiszabadult a gyermek, elkezdhetnénk felgöngyölíteni az emberrablókat. Nem volna cseppet sem könnyebb feladat. Ám lássunk munkához. Maga Kovácskám — fordult a többször közbeszóló rendőrhöz —, alakít egy csoportot, és végigjárják azt a lehetőséget, amiről az imént beszéltem. Nincs -e itt szó véletlenül (mert ugye, véletlenek nincsenek is), valami nagy svindliről. Egy másik csoport, aminek a vezetését meg én vállalom, annak néz utána, kiknek került az érdeklődési körébe Csomós úr. Mert biztosra veszem, hogy nem olyanok az elkövetők, akik nem ismernék közelebbről Csomóst. A rablóknak nagyon jó terepismerettel kellett rendelkezniük. A gyereket a házból rabolták el. Kamerák, biztonsági berendezések, riasztók. Megnéztünk szinte mindent, és mindent rendben találtunk. Nem volt sem áramkimaradás, sem manipulálás,  a filmfelvételek, amiket a kamerák rögzítettek, semmi olyan nem látható, ami idegenek behatolását mutatná. Előfordulhat, hogy valakik a felvételeket meghamísították, de aki ezt elkövette, annak valahogy be kellett hatolni a házba. Márpedig erre utaló nyomokat nem találtunk eddig. Tehát az illetőnek kitűnő helyismerete kellett, hogy legyen. Sőt tudta, hol vannak azok a kamerák, amelyek kompromittáló felvételeket készíthetnek róla.

— Hány alkalmazottja van a házban Csomósnak? — szólt közbe ismét Kovács.

— Nincsen alkalmazottjuk. Csupán a takarításra hívnak ki egy céget hetente. A feleségé szinte állandóan otthon van. Ő a cég főkönyvelője, és ezt a munkát természetesen otthonról is tudja végezni.

— Tehát azok közt kell keresni az elkövetőket, akik gyakorta jártak vagy járnak a házban.

— Ennek utána néztünk, főnök, és arra a megállapításra jutottunk, hogy nem a cég alkalmazottai vannak az ügyben. Velük soha nem volt egyedül eddig a gyermek. Ha mégis, akkor az nagyon rövid ideig tartott, nem lehetett volna minden nyom nélkül kivitelezni.

— Rendben van, Kovács — nyugtázta kollégája jelentését Csepü.

Váratlanul megszólalt a telefon.

— Önt keresik, főnök.

— Bejelentés?

— Nem tudom. Egy vékony gyerekhangot hallottam.

Csepü átvette a kagylót.

— Csepű alezredes.

— Egy bejelentést szeretnék tenni — mondta egy fojtott hang.

— Milyen ügyben? — közben utasította a kollégát, kapcsolja be a készüléket a beszélgetés rögzítésére. — Megkérhetném, hogy kicsit hangosabban beszéljen? Rosszul hallom.

— A Csomós üggyel kapcsolatban tudnék önöknek értékes információt adni. Csupán egy feltételem volna: a teljes anonimitás, és a beígért nyomravezetői díj.

— Biztosíthatom, hogy az első kérést teljes mértékben tudjuk teljesíteni. A másodikat meg abban az esetben, ha bejelentése nyomán sikerül megtalálnunk Csomós Lászlót.

A vonal túlsó végén a hang alig győzte magát visszatartani, hogy eddig visszafogott nevetése ne robbanjon ki.

— Alezredes úr! Biztosíthatom, hogy az információm alapján röpke tíz perc alatt megtalálják Csomós Lászlót. De nekem mi a biztosítékom arra, hogy a beígért összeget megkapom?

— Ha az információi valósak, és valóbban megtaláljuk az elrabolt Csomós Lászlót, akkor megkapja a felajánlott nyomravezetői díjat.

— Akkor figyeljen ide! — hadarta a gyerekhang. — Mást ajánlok. A pénzt, kis címletekben tegyék le Csomósék házának bejárata előtt. Senki se legyen a közelben, még véletlenül sem, mert ez az ügylet meghiúsulásával járna. A pénz átvételét követően, az elrabolt fiú jelentkezni fog a szülei lakásában. Az óra mostantól ketyeg. Félórán belül legyen a pénz a megadott helyen. Senki sem tartózkodhat a házban, még a szülők sem!

Csepü azonnal intézkedett. Utasította, a ház megfigyelésére kirendelt embereit, hogy látszólag hagyják el a helyszint, láthatatlanul maradjanak a közelben, és a pénzt mielőbb vigyék a megbeszélt helyre. Persze gondoskodjanak arról, hogy a címletek sorozatszámát jegyezzék fel, így később nyomon lehessen követni a mozgását. Sőt szereljenek fel valahol egy rejtett kamerát is.

Ahogy megbeszélték, a pénzt a megadott címre vitték. Kis várakozás után nyílt az ajtó, és a résen keresztül egy kampósbotot dugott ki valaki, hogy a csomagot behúzhassa az ajtón. A rejtett kamerák dolgoztak, de semmi más nem volt látható a felvételeken, csak a kinyújtott kampós bot.

Ezután Csomós László saját maga jelentkezett a hatóságoknál.

— Előzetes letartóztatásba helyezem — fogadta a fiút Csepü.

— És ugyan miért? — kérdezte megszeppenve a gyermek.

— Hatóság megtévesztésének alapos gyanúja, valamint jogtalanul szerzett haszon jelentősebb pénzösszeg eltulajdonítása.

— Én nem csináltam semmit sem. Csupán egy történet alapján akartam kicsalni a szüleimtől egy nagyobb összeget, hogy legyen állandóan zsebpénzem. Nem állt szándékomban senkit sem megölni vagy megkárosítani. A havi zsebpénzem nem volt több ötezer forintnál, és ez rém kevés.

Mire a végére ért a beismerő vallomásának, egy csomag papírzsebkendőt eláztatott.

Az ügy pergése közben kiderült, hogy Csomósnak az adózása már rendezett volt. Gyerekcsínyként zárták le az egész aktát, ám kötelezték a családot, az okozott költségek teljes megtérítésére.

— Főnök — kezdte a kérdezősködésről jól ismert Kovács —, mikor jött rá, hogy a zsaroló Csomós fia.

— A telefonbeszélgetés során teljesen világossá vált. Kis híján elröhögte magát. Jogos is lett volna. Mi mindenütt kerestük, csupán egyetlen egy helyen nem: a saját szobájában az ágy alatt. Egész idő alatt otthon elbújva tartózkodott. És az is a mi hibánk, hogy nem gyanakodtunk arra, hogy egy eltulajdonított mobiltelefonról küldözgette az e-maeil-jeit, de egy roppant furcsa meil címen. Ha kicsit jobban utána nézünk, könnyen rájöhettünk volna, hogy a bogikettő kukac net.hu címet ő találta ki és jegyeztette be. Ha legközelebb hasonló ügyünk akad, erre is figyeljenek oda.

 

Legutóbb szerkesztette - Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.