Zalán György : Csak úgy eszembe jutott

Az “Emlékirat” kategóriát jelöltem meg, de ez nem igazán stimmel. Tud valaki jobbat?

A 70-es évek elején még tantárgy volt a tudományos szocializmus.

 

A tanárunk – ismerve saját tantárgya szükségszerűen meglévő unalmas, logikátlan és így szinte megtanulhatatlan voltát – megpróbálta időnként színesíteni óráját.

 

Egyik alkalommal úgy jött be az órára, hogy szinte köszönés helyett megmutatott nekünk egy kétcentis minikönyvet, hogy most jelent meg a Kommunista Kiáltvány ebben a kiadásban.

 

Reakcióidőn belül szólaltam meg, hogy ez azért jó, mert ostyában is be lehet venni.

 

Nagy csönd lett. Nekem végigfutott az agyamon, hogy a legkevesebb, hogy elveszik az útlevelemet, ami akkor, tengerész lévén, a karrierem végét jelentette volna.

 

A már akkor túl hosszú csendet a tanár nevetgélve törte meg, hogy ilyen sületlenséget, milyen dolog az, hogy egy könyvet megenni!

 

Megkönnyebbülve indult újra a szokásos zajongás, én meg jókat röhögtem magamban, szerencse, hogy ez a lüke tanár nem értette meg a lényeget.

 

Lüke?

 

Már tudom, hogy sokkal okosabb volt, mint én.

 

 

Köszönöm, Gyimesi Tanár Úr!

Legutóbb szerkesztette - Zalán György
Szerző Zalán György 175 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu