A 70-es évek elején még tantárgy volt a tudományos szocializmus.
A tanárunk – ismerve saját tantárgya szükségszerűen meglévő unalmas, logikátlan és így szinte megtanulhatatlan voltát – megpróbálta időnként színesíteni óráját.
Egyik alkalommal úgy jött be az órára, hogy szinte köszönés helyett megmutatott nekünk egy kétcentis minikönyvet, hogy most jelent meg a Kommunista Kiáltvány ebben a kiadásban.
Reakcióidőn belül szólaltam meg, hogy ez azért jó, mert ostyában is be lehet venni.
Nagy csönd lett. Nekem végigfutott az agyamon, hogy a legkevesebb, hogy elveszik az útlevelemet, ami akkor, tengerész lévén, a karrierem végét jelentette volna.
A már akkor túl hosszú csendet a tanár nevetgélve törte meg, hogy ilyen sületlenséget, milyen dolog az, hogy egy könyvet megenni!
Megkönnyebbülve indult újra a szokásos zajongás, én meg jókat röhögtem magamban, szerencse, hogy ez a lüke tanár nem értette meg a lényeget.
Lüke?
Már tudom, hogy sokkal okosabb volt, mint én.
Köszönöm, Gyimesi Tanár Úr!
Legutóbbi módosítás: 2017.09.04. @ 11:38 :: Zalán György