Böröczki Mihály - Mityka : A PÁRLAT

2017.09.04. Böröczki Mihály - Mityka Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Az égbolt, s az óceánok,

összeér két kékség,

mit az ember összeszutykol,

mint az ébredés az álmot,

s pénzt terem e vétség.

 

Ki menti meg a világot,

tengernyi a rémség,

mégis minden lélek áldott,

ahogyan a szomorúból

kicsurran a szépség.

 

Üstbe tette már egy látnok

bűnünk erjedését,

tegyen alá tiszta lángot,

s az esztelen háborúkból

pároljon ki békét.

Legutóbbi módosítás: 2017.09.04. @ 09:19 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.