Ravasz Levente : Lélek

Magamban ülök a plafonon,

Órák óta tartó láz gyötör,

A hideg ráz, testem elhagyom.

 

Üresen áll már a szerkezet,

Eltűnt a szeretet, a harag,

Nincs benne semmi, ami élet,

 

Hangtalanul, nyersen csak ott áll,

Nem is rezzen, már nem is szisszen,

Amíg a lelkem az égben száll.

 

Repülj lélek, hol madár sem jár,

Oda hol van még tiszta lélek,

Hol a telet felváltja a nyár.

 

A nap felkel újra és újra,

Előtted áll a lehetőség,

Szállj az ismeretlenen túlra.

 

Hiábavaló a szürkület,

Maradj elmúlás és végtelen,

Légy magad az élő ítélet.

Kedves Levente! Versed naplóba javaslom. Előzőleg felkerült verseidhez mérten gondolom úgy, hogy tudsz te ennél jobbat is. A rímek hiánya még nem volna zavaró, de ahol van, ott gyenge rímek szerepelnek, és elcsépeltek: nyár-jár. Áll-száll. A szóismétléseket pedig érdemes elkerülni, főként egyetlen versszakon belül.
Tisztelettel: Kőszeghy Miklós

Legutóbbi módosítás: 2017.09.03. @ 14:52 :: Ravasz Levente
Szerző Ravasz Levente 62 Írás
Székelyföldön születtem, itt is élek.