M. Fehérvári Judit : Válasz Peer Krisztián legújabb versére

2017.03.31. M. Fehérvári Judit Emlékirat 13
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Mocsár Zsófia Alexandra Lányom ma is, akárhol is legyen…
A fotón a férje, Peer Krisztián.

 

 

mióta elmentél

kétszer leestem a lábamról

nem tudni miért

hiányod idegsejteket égetett

el bennem melyeket sohasem

regenerál már semmilyen idő

az órajárás éppen úgy nem

mint az évszakok körforgása

vagyok s olvasom krisz legújabb

verseit a műúton

bármiről is ír

az a hiányoddal van

tele miképpen az otthonunk is

nincsen meleg talán hideg sem

én sem vagyok ott pedig élek

hol az egyik hol a másik

kórház integet szélesre tárt

kapujainak karjaival pákat

s tudom visszavárnak

csak én szeretnék már hazamenni

de nincs többé haza és otthon

ma van tegnapok nélkül

melyből szemét módon

elrabolt téged az idő

 

 

 

erre mondják hogy

a kurva életbe

nem lesz nekem már

családom sohasem

csak egy amputált szív vagyok

vérkörök kamrák nélkül

szégyellje magát a sors

 

 Debrecen, 2017. január

Legutóbbi módosítás: 2017.03.31. @ 17:02 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.