Pápay Aranka : Sissy, a magyarok királynője



“…És mégis-mégis furcsa egy dolog: a szép királynék mégse boldogok…”

– Sissy – Erzsébet Amália Eugénia, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király

felesége (1837-1898 )-

 

“Volt Magyarországnak egy áldott emlékezetű királynéja, Erzsébet, ki életében védő angyala volt ez országnak, a magyar nemzetnek; holta után védő szentje lett, a kit a magyar nemzet megünnepel, a kihez imádkozik, a kinek emlékét érc- és márványszoborban megörökíti az utókor számára. Élete szeretet, szenvedés és önfeláldozás volt, halála martyr-halál: a történelem mint rémtettet írta föl azt érctáblára. Elvesztése fölött csak hitünkben találunk vígasztalást, hogy az elköltözött dicső szellem odafenn az égben, az Isten trónja előtt is a mi jó hazánkat, a mi drága nemzetünket oltalmazza, óhajainkat tolmácsolja.” – Írta Jókai Mór.

 

* * *

 

A bajorországi hercegnő alig múlott tizenhat éves, amikor az udvar által arának kiszemelt nővére helyett – nagy meglepetést kelve – az ő kezét kérte meg az ifjú, jövendő császár.

A monarchiákban kötött házasságok történetében egyedülálló szerencsének számított, hogy a fellobbanó szerelem egybeesett a sokoldalú megfontolással, és az előírt politikai feltételeknek is megfelelt a kis kuzin.

A boldogságot azonban beárnyékolta, hogy a szilaj kislány addigi szabad életének egycsapásra vége lett.

Sissy népes, kissé bohém családjában vígan élt testvérei között, anyja szeretetében sütkérezve, a tudománnyal kevéssé foglalkozott, politika nem is érdekelte. A szokásos arisztokrata nevelésben részesült, de nyilvános egyetemre járt, kicsit vadóc ifjú hölgy volt, szabad eszmékkel.

Az anyós, Zsófia főhercegnő – aki a fáma szerint az egyetlen férfi volt a Habsburgok közt -, azonnal hozzálátott műveltségének az udvar elvárásai szerinti hiányosságait kiegészíteni.

Életének minden további mozzanata a nagy nyilvánosság előtt zajlott, kezdve a káprázatos esküvői szertartással, fényes díszvacsorákkal és az ünnepélyes bevonulásokkal, a birodalmi látogatásokkal. A legintimebb ügyei is hirtelen az udvarra tartoztak, nyilvánossá váltak.

Az első perctől börtönnek érezte az udvart elviselhetetlennek a protokollt.

Politikával továbbra sem foglalkozott, nem is értett, nem is akart belőle érteni semmit.

Három év alatt három gyermeket szült, akik a keresztségben Zsófia, Gizella és Rudolf nevet kapták. Anyósa már a születésük előtt elrendelte, hogy az ő lakosztályában fognak élni a gyermekek, egy főrangú hölgy felügyelete alatt, mert gondozásukat Erzsébetre nem lehet rábízni. Még az orvosokat és bábaasszonyokat is a főhercegnő dirigálta. Erzsébetnek leányai nevelésébe is kevés beleszólást engedtek, a trónörökösébe aztán végképp semmit.

A megaláztatások során a zord anyós iránt érzett ellenszenv rohamosan fejlődött gyűlöletté a gúzsba kötött mozgáskényszerben szenvedő Erzsébet lelkében.

És Ferenc József is csak kezdetben tett némi kísérletet szeretett felesége mellé állni a gyermekeit illetően, ám a felséges mama érvei erősebbnek bizonyultak.

Az újabb birodalmi látogatások során Erzsébet már nem volt a régi tudatlan kislány, a kényszer meglehetősen felnyitotta a szemét.

Szembesülnie kellett a politikával, a cseh és olasz tartományokban érzékelhető ellenséges fogadtatásokkal.

Magyarországra gőzhajón érkezett a császári pár 1857 tavaszán.

Fogadtatásukat Arany János A walesi bárdok c. költeménye jól jellemzi, hasonló hidegen fogadta őket a nemzet. Ám Erzsébet egyénisége rövidesen meghódította a magyar szíveket. Addigra már a Zsófiához fűződő viszonyáról tudtak a magyarok, és a császárné jól ismerte anyósa gyűlöletét a magyarok iránt.

Ez jótékonyan táplálta a már lappangó rokonszenvét irántunk.

 

Az első magyarországi látogatást tragédia szakította meg.

A már előbb is betegeskedő kis Zsófia meghalt. Ezután a vigasztalhatatlan császárné Gizellát már teljesen át is engedte anyósának.

Elege lett a házaséletből, teljesen eltávolodott férjétől, akinek nőügyeiről már hozzá is eljutottak a hírek. Betegségről panaszkodott, és hosszú időre Madeira, majd Korfu szigetére költözött.

Itt szembesült először a ténnyel, hogy a férfiak bálványozzák, mind szerelmesek belé. Ellentétes érzelmek áldozatává lett. Kedélye hullámzóvá vált, hol melankolikus volt, hol szertelen.

Szépségének megóvása lett legfőbb célja.

Alig evett, önsanyargató diétával élt, és arisztokrata körökben nem kis megbotránkozást okozott akrobatikus lovaglással, vágtákkal.

Hat órát is volt képes gyalogolni.

Rendkívüli fizikai állóképességéről legendákat terjesztettek, ha sétált, kísérői alig bírtak lépést tartani vele. Könnyű, rugózó léptekkel suhant, mint a lepke, úgy mászott hegyet, mint egy zerge – áradoztak róla tisztelői. Folyton mozgásban volt, testben is, de lélekben is.

Szertornával edzette magát, kerékpározott, úszott, vívott, és mindezt az udvar és a kor rosszallása mellett, elvárásaival szembehelyezkedve cselekedte.

Öltözködésében is egyéni, megbotránkozást okozó szokásokat vett fel, néha szoknya helyett nadrágban ült a lóra.

Szinte daccal teli versikéiben így vall:

 

Vadul zuhogott az eső,

esernyőt nem hoztam,

nem volt rajtam fehérnem?ű,

szégyelhettem magam.

 

A harisnyám is ottmaradt,

most végzetes hiba,

hisz az út mocsárrá változott,

s vízeséssé a fa.

 

(Délague/Vízözön, Költői napló)

 

Gyönyörű haját órákon át fésültette, és legfőbb ékességének tartotta.

Egy szerencsétlen lovagló balesete következtében súlyos fejsérülést szenvedett, akkor le akarták borotválni a fejét, de időben magához tért.

Mint kiderült, haja nélkül élni se szeretett volna tovább.

 

Minden, mi jó van testemben:

az élet teljes, vad ereje,

a vér legjobb, tiszta íze,

éledjen újra fürtjeimben!

Ó, bárcsak táplálhatnám létem

Selymes aranyfürtjeimbe!

 

(Kívánság, Költői napló)

 

Fogyókúráit úgy eltúlozta, hogy néha egész nap csak hat szem narancsot evett.

Éjszaka sem pihent, hanem vizes törölközőbe csavartatta a derekát, és ezt a borogatást többször cseréltette magán.

Az önkéntes, tortúrának beillő programjaival a lelki panaszaira keresett enyhülést, de csak testi fájdalmait gyarapította. Isiász bántotta.

Álmatlanságban szenvedett, idegi fájdalmak gyötörték, amiket lelki megrázkódtatások okoztak. Nyugtalan lelkét és fájó testét Bad Kissingenben, Merániában, Baden-Badenben, Gasteinben, Karlsbadban, a Martin-fokon, Velencében és Korfun kúrálta hosszú hónapokon keresztül.

A rideg udvar szerint uralkodói teendőit elhanyagolta, csak végveszély esetén állt császári férje mellé. Ferenc József valóban hiába szerette volna maga mellett tudni a feleségét.

A császárné kárpótlásul Schratt Katalin személyében társalkodónőt talált, aki haláláig volt az uralkodónak hűséges barátnője.

Rudolf tragikus halála megviselte ugyan Sissyt, de Mária Valéria kivételével nem sokat törődött gyermekeivel.

Szinte természetellenesen űzte, hajtotta magát, hogy szépségét és kondícióját fenntartsa. Az idősödő Erzsébet fátyol nélkül már nem állt a nyilvánosság elé és nem hagyta fotózni magát.

1898. július 3-án a császár kénytelen volt a sajtó előtt kimenteni a nagyvilágban utazgató feleségét, aki nem tudott részt venni a trónra lépés ötvenedik évfordulójára rendezett ünnepségeken. Egészségi okokra hivatkoztak.

 

Három nap múlva Erzsébet értelmetlen merénylet áldozata lett.

 

(Adataim alapja Niederhauser Emil: „Merénylet Erzsébet királyné ellen”, és Gabriele Praschl-Bichler: „Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője” c. könyvéből.)

 

* * *

 

…”Erzsébet arra ösztönzi urát; egyezzen meg a magyarokkal… nem véletlen, hogy a (magyar királyi) koronázás utáni kilenc hónappal született Mária Valériát magyar királykisasszonynak nevezték, és Erzsébet ajándékának tartották, akit a királyné adott férjének a kiegyezésért.

Magyarországról ő ezt mondta: Itt örökké szabadnak érzi magát az ember.

… A magyar közjog szerint a házastárs semmi hatalommal nem rendelkezik…de a magyarok az idő múlásával a királyné helyzetét egyre inkább a magukénak érezték.

Erzsébet hozzá is van kötve a férjéhez, akárcsak a magyarok. De nem hagyja cserben, nem tagadja meg őt nyíltan – akárcsak a magyarok. Menekülni szeretne előle, otthagyná, ha tehetné. Akárcsak a magyarok.

Mégsem szakít. Szintúgy a magyarok. Pedig érzelmi alapján talán megtenné.

Mint a magyarok.

A közéleti kötelezettségek sokszor szólították Budapestre, de igazából csak Gödöllőn,

a nemzet ajándékaként kapott kastélyban érezte jól magát.

Erzsébet önmagában is rendkívül izgalmas személyiség, nemzeti kultusz, nemzeti érzelmek tárgya lett. A magyarság máig nem felejtette el őt. A nemzet következetesen őrzi emlékét és saját hitét. Azt a hitet, amit egykoron a realitás bizonyosságaként lehetett megélni.

A magyarok és Erzsébet királyné egymásra találtak – pedig valójában nem is egymást keresték.”

 

(Az idézetek Gerő András írásának részletei, Brigitte Hamann: „Erzsébet Magyarország királynéja” c. albumából.)

 

* * *

Ki tudja, mi lehetett volna Sissy sorsa, ha a bajorországi gondtalan életét folytathatja?

Egy biztos: A boldogságot akkor veszítette el, amikor elnyerte a császári koronát.

Legutóbb szerkesztette - Pápay Aranka
Szerző Pápay Aranka 237 Írás
"Fának születtem. Állva élek. Nem voltam szeszélye a szélnek. Levél vagy? Azt kell megtanulni. Nem szabad, csak fölfelé hullni." /Szabó Éva/