egyre többen látogatták
régi ismerősök, szomszédok
nővérem adott ötven forintot a főnővérnek
hogy adjon neki beöntést
elfogadta, annyit mondott
köszönöm, de új anyukát nem tudok adni
gabi néni harminc év után nézett rá
„ha már te is eljöttél, akkor biztosan meghalok”
berta néni, a szomszéd is megjelent
aki állandóan átrángatta tévézni
mert egyedül unatkozott
mutatta, milyen jópofa bevásárlótáskát vett
össze is lehet hajtogatni
„de jó, ilyet én is szeretnék”
megfagyott a levegő
örök optimizmusa megbotlott –
előző nap még észrevette, hogy minden ok nélkül elpirultam
„mi van veled?” semmi, csak háromhetes
terhes voltam, nem szóltam, pedig…ha…talán…
nyaralni mentünk volna párommal
vacilláltam, nővérem nyugtatott
menjetek, addig biztosan nem lesz baj
én naponta jövök
naponta mentünk a postára interurbánt kérni
bátyámékat hívtuk, csak náluk volt telefon
sógornőm hangja „kedden meghalt”
mintha nevetett volna…
