Krónika 1949.

           Krónika 1949.

Egy hazatelepült család naplójából

 

                            Koosán Ildikó

     

 

Kis zománc tepsit kaptak

meg két horgolt terítőt

esküvője előtt elhunyt

rokonuk hagyatékából;

 

a finomabb holmit egy

jómódú unokahúg;

neki akármit nem lehet adni,

hozzászokott kivételeshez.

 

ő kapta a panofixbundát,

nekik kanadai csomagból

két viseltes pulóver jutott,

ami így is luxusnak számít;

 

igaz, hová is tették volna

egy előtérből alakított

szoba – konyhában, ahol

aludni és főzni kell a hely.

 

az innen nyíló „szalont”

gondosan kulcsra zárták

s a tömött szekrényeket is

előlük, ki tudja, hátha…

 

többszörös áron kellett

megfizetni a helyet,

a könyöradományt,

s a gesztust, ahogy adták.

 

 valahogy ki kell bírni 

– gondolták, jó képet vágva –

„ a kedves fogadtatást”

büszkén, emelt fővel akár.

 

nyitott vagonban tíz napig

gyötrődtek esőben, nap-

sütésben, ide-oda tolatva

napokig álltak holtvágányokon,

 

azt hitték végre hazaértek

az áhított édes hazába,

de más volt a kor, harc

és halál dúlt a barikádokon…

 

                   ***

625látogató,1mai

Szerző Koosán Ildikó 938 írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.

2 Komment

Hagyj üzenetet