átizzó szavakban foghatom kezed napsugarak elől erdőbe szaladnál lennénk vers fákról a hang levelek madarak zajától hallod ismét a hangtalant még gomba nő átlép rajtunk a jövő mostba tereled a perceket csókom zsebóra időt ha mér egy simogatás papírra érinteni mit testre nem lehet addig vagyunk míg szóba kötnénk vadvirág illatát erdő fenyő lennék benned-örökzöld nyugalom állnék friss levegő tisztás kellős közepén mint ki vakon süketen némán többet érez pillanatba tévedt vége nincs
jelenbe álmodott valónk volt már ilyen de lesz-e még azt nem tudom megterem azért itt is a tiszta szó madarak dalából foszlik semmivé minden üvölteni rossz boszorkányok seprűk sárkányok helyett talán itt végre csend lehetsz hív a rend mit természet borzol játékká amint a szél lebbenti fel földbe gyökerező bús rögeszmék hiába létét itt áll előtted ami leszek ha e rengetegbe bújtatom hangos élettől idegen jobbik énemet és kiszaladnál hogy beszaladhass újra át meg át fújja a salakot szellőnk kérlelem hát itt a pillekönnyű valót sejtem ringatnál szelíd lehet szótlan szeretők érthetik ha versben érlelik vagyongyűjtés helyett a szót átkarolva fülünkbe búgja a szél milyen is az ha nyugalom szülte pillanatban szemünk tanúnk ha pötyögök ott peregnek az avaron gyöngybetűink így írj így írj még megeszem zajos emésztem de utána lélek-ébren itt jövök hozzád átadom neked ezt desszert ebéd után
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Marthi Anna