1954. január 6-án, Vízkereszt napján láttam meg a napvilágot. Tél volt, fehéren vakított a hó. Édesanyám, már kora reggelt?l vajúdott. Abban az id?ben, még bába segített a szülés levezetésében. Nem volt saját otthonunk, nem tudom hányadik árendában laktunk, de egy négyszer négyes szobában húzta meg magát a család. Akkor már volt egy bátyám, akir?l a kés?bbiekben b?vebben szólok majd.
Édesapám nagy lázban égett. Kislány volt az álma, kislányt szeretett volna, Anyámmal szöges ellentétben. Születésem el?tt Édesanyám nagy beteg volt. Fél tüdejét plasztikázták. Hosszú id?re kórházba került, úgy, hogy itt hagyott egy pár hónapos gyereket az apai nagymamánál gondozásra.
Mire Édesanyám meggyógyult — vagy legalábbis hazajöhetett a kórházból —, István testvérem legyengült állapotban vegetált, rövid id?n belül meghalt. Miskolcon temették el. Egyszer jártam a sírjánál, még kicsi gyerekkoromban. Egy szomorúf?z ölel? ágai alatt volt egy kis sírhant, ott nyugodott aprócska teste.
Ez a tragédia volt az, ami miatt a szüleim még egy gyermeket vállaltak. Természetesen, vagy nem természetesen, de az Anyám kisfiú születését várta. Hát itt aztán Isten akarata érvényesült az én keser?ségemre. Este fél nyolc tájban megszülettem, de kislánynak születtem. Nem tudom mit érezhetett az Anyám, csak hallomásból tudom, hogy Apám egyetlen gyöngyszeme lettem.
( folyt…)
Legutóbbi módosítás: 2012.08.21. @ 16:19 :: Maczkó Edit
