A befektetett erőfeszítéseim – Minek ez a névelő? Beszélni fogunk másféle erőfeszítéseidről? Nyilván nem.
miért másoknál kamatoznak?
Kinél van elszámolva öröksége
az emlék-szegény kamaszkornak?
Nincstelen vagyok és kifosztott. – Ez a kettő ugyanazt jelenti, miért érezted, hogy meg kell ismételni? Nem kell. Nincstelen vagy ÉS még kifosztott is…?
Néhány pillanatkép, föltámadt érzés
zörög a kivallatott zsebeimben, – Másféle zsebeidről is beszélünk majd? Ha nem, akkor ez a névelő megint csak fölösleges.
meg egy összegyűrt bocsánatkérés.
Próbálok a kedvességen spórolni,
mert azt a családom sem adja kölcsönbe.
Nem kell a hozott dolgokat tömni
legalább a túlkicsi emlék-bőröndbe.
A testvéreim úgy fogják a kezem, hogy
a szeretetből hitel képes bank van. – hitelképes, ez a mondat egyébként nem tudom, mit akar mondani.
Én, mint rosszul kereső ember, inkább
keresek egy jó emléket a szénakazalban.
Drágán veszem az akadályokat.
Már kamatlábak lógnak a karácsonyfáról.
Alatta becsomagolt kényszer-mosoly,
Előtte megjátszott ölelés a honvágyról.
A családi ebédnél sok az apróbetűs rész.
Ne nyújtsák oda a rég lejárt számlát.
Leróttam mindent, törlesztettem eleget,
és a verseim már tartalmazzák az ÁFÁt.
———————-
Őszinte leszek. A fent kifogásolt dolgokon túl erőltetettnek, izzadságszagúnak tűnik. Olyan, mint egy rosszul csomagolt üzenet a családodnak. Ne üzengess. Magadból írj, ne magadról. Az elején még jól indulsz, az első két versszak még egész jó, utána már csak képzelt párhuzamokba kapaszkodsz, vannak benne elég jól eltalált gondolatok (pl. utolsó szakasz), de összességében gyenge a kohézió, gyenge a párhuzam.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Bíró Rudolf
