Úgy tudom, a káoszban is van rend,
de csak a megszokást érezzük annak.
Garzon-lélekben lakni ma a trend.
A mosoly melyik része az arcnak?
Nekem félig tele, nektek félig üres
a pohár, pedig egy kortyot sem iszom.
A teám zavaros és gyógyfüves,
mert múlt-detox lett a diagnózisom.
Az ágy alá söprök minden bántást,
kifordítva húzom fel az ágyneműt.
Álmaimból nem feküdtem ki a rángást,
bár ez nem érdekli a nagyérdeműt.
A felfordulás halmozódik bennem,
összébb húzódom, hogy elférj. Gyere be!
Magamat kellene már összeszednem,
hisz tiéd zár-valóságom kulcsszerepe.
Szemudvart seper fel a pillantásod,
míg gazolom az éveket magamban.
Gondolat szálat fog össze hajráfod,
ujjaim fésűként kócos hajamban.
Fákat ültetek kitaposott lelkembe,
és kilehelem a friss levegőt.
Új szavak nőnek megbénult nyelvemre,
hisz locsolod bennem az esőerdőt.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Bíró Rudolf
