Az első gyermek olyan, mint teésén,
mosoly pattan rügyedző-fecsegésén.
Beszéljen csak helyettünk, hisz elmondhatatlan,
legyen ott minden jelző egy személy-ragban.
Kiollózott részletek fotóalbuma:
– Tiszta anyja! (Bár néha azért apuka.)
Ne hasonlítson senkire, mikor felnő.
Legyen a viharban is bárányfelhő.
*
A második gyermek legyen olyan, mint Te.
Mosolygósan, csacsogósan őszinte;
akár egy ringlispíl, úgy pörögjön,
de este ne kelljen könyörögnöm.
Legyen vadóc, kíváncsian-bonyolult,
a szeretetre alanyi jogon jogosult.
Meséljen úgy, hogy csak hallgatni kelljen.
Csukott szemmel, a szívével figyeljen.
*
A harmadik gyermek legyen olyan, mint Én.
Terveivel álljon meg a föld szintjén.
Hagyja a gondolatait csak zsongani,
és maradjon csendben, hogy el tudja mondani.
Eressze el gondjait, mint egy szélsárkányt,
néha lásson eső előtt is szivárványt.
Ragaszkodjon, kötődjön és szeressen.
Mosolygödrébe magától is beleessen.
*
A negyedik gyermek legyen egy kicsit más,
mint a félszavakba rejtett vallomás.
Megszokjon, változzon, majd visszatérjen.
Lelje örömét annyiféleképpen…
ne érdekelje a vakablakon benézés,
hisz minden rossz szó félrenyelt belégzés.
Ha fáradt és nyűgös és szeretetéhes
tápláljuk öleléssel, s csókkal, ‘mi édes.
Csak hagyjuk, hogy néha kiáltson harsányat,
„És szeressük őt úgy, mint a másik hármat.”
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Bíró Rudolf
