Ahogy vártalak utoljára
/sötét kosztüm, kis tokkalap/
a pillanat lelkembe zárva
évek múltán is megmarad;
testetlen léted él velem,
hársfák közt bolyongó pára
hömpölyög felém szüntelen,
marasztalnálak éjszakára.
Kánna-sor nyit a Péterfián,
felhőkön jár a villamos,
ez nem Buda, nem is Tabán,
szólít a holdbéli csónakos:
„ne dúljon benned semmi vád,
a múlt idő maradt magára,
a néktek épült kis világ
enyészik végleg nemsokára
s veled tűnik a semmibe…”
A Nagyerdő még hívogat,
nem sír, akinek nincs szíve
a hívás hogyha megszakad…
május 29.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Adminguru
