Kés? este volt. A család lefeküdni készült, a sötétedéskor felkapcsolt lámpák hirtelen sötétségbe borultak.
A kislány elaludt. Csodás éj volt odakünn, gondolatok jártak a fejében. Havazott.
Elindult, csak ment, majd talált egy házikót. Bekopogott. Egy fiatal fiú nyitott ajtót és nem akarta beengedni, mert akkor látta volna, hogy milyen szegényes a házuk. Úgy döntött inkább vele megy. Útjuk céltalannak bizonyult, és egy sötét rengetegbe érkeztek. Érezték mindketten, hogy ez nem biztonságos hely, akármikor eléjük ugorhat egy farkas, vagy bármi más.
A következ? pillanatban megbátorodtak és beljebb mentek, ott megálltak, mert láttak valami alakot, de nem voltak biztosak benne, hogy mi az, hiszen s?r?n hullt a hó, felh?s volt az ég, bár ez sem nagyon látszott, mert az éj kell?s közepén voltak. Azon gondolkozott a lány, hogy mit fog kapni, ha hazamegy. Igaz, azt sem tudta, hogy merre van az otthona. A fiú közelebb ment és látta, hogy az, az ijeszt? alak az ? játékmackója.
Most már nem féltek, ám a fiú elszaladt örömében, mert mindenkinek meg akarta mutatni. A lány egyedül maradt. Járkált fel s alá, de nem tudta merre induljon. Hirtelen egy ismer?s szobát pillantott meg, ahova az ablakon keresztül beragyogott a friss, tavaszi napsütés. Azt gondolta magában:
– Csak álom volt…
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Tésik Patrik
