Csak a fény apró rügyei
koppannak szobám ablakán,
csak egy ünnepnek látszó
vasárnap hangulata nyújtózik,
s a párolgó délután aranyló
palástja libben a házak t?zfalán.
Szakadt gúnyában közeleg a szél,
a csend metszetein megfagy a dér,
sodor a körforgás lappangó indulata.
Gondolatok red?nye mögött
tombol az értelmes lázadás,
?sz könnyeibe szárad a lüktet? vér.
Laza sóhajba öltözik szobám,
a dráma sokadik felvonásán táncolnak
a percek, pereg a dal agyam vakolatán.
Kétkedés köször?jén vékonyodik
a mosoly védtelen felülete,
préda vagyok az id? harapásán.
A rügyek, mint apró t?zkövek
ölelik a tér vastagodó derekát,
biztonságom héja alá ül a magány.
Csak a várakozás bujkál
apró cellám rácsai közt,
s lelkembe szökik az alkotó vágy
Legutóbbi módosítás: 2010.01.18. @ 06:28 :: csontos marta