„Mikor a küszöbhöz értek, Jani véletlenül erősebbet taszított rajta, hogy Ica hanyatt esett a hóban. Ahogy feltápászkodott, zokogva a futott a falu felé a fehérpelyhes kavalkádban.”
*
De, hogy Jani akkor mért nem ment az asszony után, és mért kellett neki, egyhetes házas létére a viharvert öreg Mari ágyába másznia? — arra nincs válasz. Talán, mert már nem tudta, hogy kire, mire mászik, vagy a jótékony mécses lángja tette kívánatosnak az özvegyet? — Ráadásul meg reggel miért fogadta el a tíz pengőt kocsmára? Mari biztos jó érzékkel megsejtette, hogy a lelkiismerete bántja a félszűz Janit, és a legjobb patika arra az ital.
Attól kezdve már szokásjoggá vált, hogy az özvegy majd mindig markába nyomott egy-két pengőt. A férfi már annyira megszokta, hogy néha még kért is, ha az asszony megfeledkezett róla. Egyszer, mikor az özvegy már lábadozott a szívrohamából, csak látogatni ment, akkor is kivett pár bankót az asztalfiából. Még a tavaszon egy malacot is ajándékozott Marinak, hogy karácsonyra, vágásra dagadjon. Feleségének meg azt mondta, hogy Mari szívességből felhizlalja nekik. Ica még helyeselte is, hogy milyen öröm lesz majd, ha az ura kövéren hazagurítja a disznót. Kese Jani — Isten bocsássa meg neki — titokban arra számított, hogy rámarad a szőlő a borpincével, hiszen az özvegynek se fia, se borja nem volt. – Marinak meg már a túlvilágon, nem fog hiányozni a köteg bankó se. Jani direkt megszámolta, mikor a szekrényben kutatott, és megtalálta a párnahuzat alatt. Jogosan reménykedett, mert az ital és a két szívrohamhoz jöhet még egy, az aztán elviszi.
Azért fájt neki, mert sose gondolta, hogy a gyakori pár pengőt a boszorkány mindig felírta. És ráadásul a malacot se vonta le, amit harminc pengőért vett? Tegnap meg kiderült, hogy vagy évi fizetésével tartozna neki; — nem mintha valaha is megadná. Magában röhögött, mert jószerivel még a mezőcsőszi keresetéből is alig van már valami. — És még volt pofája Marinak csak úgy féltréfásan megjegyezni, hogyha hozzáköltözik, akkor elengedi a pénzt, és annyit ihat a pincéjéből, amennyit akar. Eddig csapongtak Jani kósza gondolatai, mikor hirtelen úgy döntött, hogy elmegy Marihoz, és hazahozza az időközben kövérre hízott disznót.
*
— Fogd be a lovat, Kimegyünk a hegyre! — adta ki Benőnek az ukázt Jani. Ő még bennmaradt, hogy lehűtse a kiszáradt torkát. Benő már jócskán várakozott a szekéren, mikor végre kijött a házból a gazda. Icának már alig szűrődött ki az udvarra a jajgatása, ami lassan elhalkuló nyüszítésbe csendesült. Az udvaron nemcsak Benő, de már a ló is úgy vélte, hogy a Jani biztosan visszaakasztotta a konyhakilincsre a borotvafenő nadrágszíját.
*
Miután bezörgött a szekér az özvegy udvarába, Jani bement a házba. Kisvártatva Kérges Mari rikácsoló szitkozódása és Kazár Jani ordítása együttesen tán még a szomszéd tanyán is megrémisztette a delelő birkákat. De egy fegyverdörrenés véget vetett a hangzavarnak.
Mikor Benő rémülten berohant, az özvegy mereven a földön feküdt, biztos ott érhette a szívroham. Jobb arcán elernyedtek az izmok. Ajka megvetően, lebiggyedve lógott, mint a fogyó hold kiflije. Csak a merev szeme pislogott a kisgyerekre.
Eközben apja, mintha megőrült volna, kapkodva gyűrte zsebébe a szétlőtt szekrényből a bankókat, majd újra kirántotta és szétszórta a levegőbe. Egy tízpengős még Mari testére is jutott.
Mikor az eszeveszett férfi észrevette a gyereket, szótlanul kirángatta a disznóólhoz, ahol a hízó már gyanakodva pislogott rájuk. Sokáig tartott, míg a makacs disznót feltuszkolták a szekérre.
— Vidd haza, mert széthasítalak! — ordította, majd váratlanul nagyot csapott Remény farára. Ahogy megugrott a rémült ló, Benő majd lefordult a bakról. Mikor a kisgyerek a második pisztolydörrenést is meghallotta, a megvadult lovat már hiába húzta a gyeplővel. A robogó szekéren a visító disznó majd kidöntötte az ide-oda esett testével a kocsi oldalát. Benő rémülten bőgött, mert amit átélt, ez még egy felnőttnek is sok lett volna. Végre a borsóháznál lassított a ló. Rájött, hogy minek rohan, hiszen nem rá lőttek.
A gyerek teste végig reszketett, míg hazaszekerezett a disznóval. Az asszony kijött a kapuba, mert már a kereszttől hallotta a szekér zörgését. Mikor meglátta, hogy Benő egyedül ül a bakon, és a szekérderékban Jani helyett egy hízó kapaszkodik, nagyot sikoltott és a kereszt felé szaladt. Rohantában még a fejkendőjét is elhagyta.
*
Mikor Benőt hosszú kezelés után hazaengedték a szanatóriumból, nyugodt, megváltozott otthont talált. A falúban már megfakult a tragédia emléke. Csak néha, a kocsmában került szóba néha a két ember katasztrófája. Ők is sejtették, hogy Marival a régóta várt szívroham végzett. Lehet, hogy Jani rémisztette halálra az asszonyt avval a rohadt pisztollyal? — hogy Jani végzett magával, az a legjobb megoldás volt. Mert a szenvedését így tudta megváltani.
Azért meg szegény Ica a gyerekkel igazán megérdemelte a kései szerencsét, hogy rászállt Kazár Mari hagyatéka.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.16. @ 13:46 :: kisslaki
