Távolba vágyódtam
álomtalan ágyból,
itt hagyni rozsdás rugókat,
keser?re sütött süteményt,
feledni fényette éveket.
Röppentem volna
vadgalambszárnyakon,
fehér csillogással,
reményt élesztve,
gótikus magasságokba fel,
de nem tudlak elhagyni
apadó Balaton,
malom, tanya, alföld,
siet?s röpt? tavasz,
Nívea illatú nyár,
indiánarcú ?sz,
sötét-fehér tél.
Ragaszkodom,
keresem a helyem…
Egyszer egymás
fénymásolatai leszünk,
szánkban boldogsággal
ébredünk – s ugyanazt álmodjuk.
Legutóbb szerkesztette -
