Távolba vágyódtam
álomtalan ágyból,
itt hagyni rozsdás rugókat,
keserűre sütött süteményt,
feledni fényette éveket.
Röppentem volna
vadgalambszárnyakon,
fehér csillogással,
reményt élesztve,
gótikus magasságokba fel,
de nem tudlak elhagyni
apadó Balaton,
malom, tanya, alföld,
sietős röptű tavasz,
Nívea illatú nyár,
indiánarcú ősz,
sötét-fehér tél.
Ragaszkodom,
keresem a helyem…
Egyszer egymás
fénymásolatai leszünk,
szánkban boldogsággal
ébredünk – s ugyanazt álmodjuk.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.16. @ 10:55 :: Péter Erika
