Fájdalom kullog az éjbe,
Áthatja ?sz fejét a tél,
Jégvirág szirmait tépi,
Órája lángoló acél
Fájdalom kullog az éjbe,
Áthatja ?sz fejét a tél,
Jégvirág szirmait tépi,
Órája lángoló acél
Ha simogatlak, összerezzensz, kezeim hó-hidegek. Olyankor nevetve mondom: jön még május, színes szalagjaival, megmelegíteni lusta, h?vös ujjaimat! A fák is kiszínesednek akkor, lombjuk tömött lesz, nehéz, teli tavaszi szeret?k szenvedélyével. A fák törzse a csonk-feketér?l csoda-barnára gyógyul, mint a [… Tovább]
Megtanulnád jól csinálni, el nem rontani?Hagynád lényegem majd végül annak, mint ami?Nem nevetnéd mondatom, ha bent zavart a kép,és, ha ráncaim születnek, úgyis kellenék? Kételyek között szomorkán lennél biztatóm?Elgondoltad, merre vinné szellő csepp hajónk?Hajkoronám, hogyha egyszer dacból vágatom, [… Tovább]
a páfrányfenyő mint fáklya sárga lángja a tél már várja Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:22 – Vékony Andor