Harminchat éve voltam itt.
El?tte nikotinlevet,
setétet hánytam, büdöset;
s meggy?zni hittem anyámat:
oly rossz, ha vagyok – ne legyek –
de nem értett engem akkor,
soha nem is értett engem –
azért lett, hogy furcsállhassa
rajtam történt anyaságát,
én meg titokként fájhassak:
ha vagyok, neki, ha vagyok.
Az ápolók két oldalról
szorosan karoltak, fogtak –
magas nekik a második(?),
alig fértünk el a gangon.
Szállni szándék: fölfele megy,
testt?l elváljon a lélek,
mind, mi maradsz, – hullj lefele!
Élni könnyebb, vagy ész-zavart
látni Rorschacht-teszteken,
májfoltuló száraz kezen?
Legutóbbi módosítás: 2009.10.27. @ 22:45 :: Petz György
