Böröczki Mihály - Mityka : SZALMAZSÁK

Nyomtatás

Nem szerettem – bár óvatosan bántott –

a frissen tömött, púpos szalmazsákot.

Nagy munka volt az. A mállót kiszedni,

majd kifordítni, fogadóra tenni,

s a középrészre hagyott karnyi résen

bepréselni a rozsszalmát keményen,

a sarkkal kezdve, tartós csúcsra tömve,

majd sorra-sor és szélről közre-közre,

szép mesterség volt illőn befejezni,

mert maradt rés, de nem lógott ki semmi,

majd egyengetni föl-le, balra-jobbra,

ahogy a tégla-forma deszka összefogta,

s az első álmok, dűlve erre-arra,

ahogy a rozsszál engedte-akarta,,

föl-fölriadtam – de a reccsent álom

már újra jött, hogy illatával áldjon,

csak pár nap telt, míg szalmazsákom újra

az összes forgást-mozgást megtanulta,

s kis zugot tört a békétlen gyereknek,

rám vackolódott – s az volt benn a legszebb,

hogy azt a libapásztor kedvet érzem,

mi ott zöldült a régi rozsvetésben.