Böröczki Mihály - Mityka : SZALMAZSÁK

Nem szerettem – bár óvatosan bántott –

a frissen tömött, púpos szalmazsákot.

Nagy munka volt az. A mállót kiszedni,

majd kifordítni, fogadóra tenni,

s a középrészre hagyott karnyi résen

bepréselni a rozsszalmát keményen,

a sarkkal kezdve, tartós csúcsra tömve,

majd sorra-sor és szélről közre-közre,

szép mesterség volt illőn befejezni,

mert maradt rés, de nem lógott ki semmi,

majd egyengetni föl-le, balra-jobbra,

ahogy a tégla-forma deszka összefogta,

s az első álmok, dűlve erre-arra,

ahogy a rozsszál engedte-akarta,,

föl-fölriadtam – de a reccsent álom

már újra jött, hogy illatával áldjon,

csak pár nap telt, míg szalmazsákom újra

az összes forgást-mozgást megtanulta,

s kis zugot tört a békétlen gyereknek,

rám vackolódott – s az volt benn a legszebb,

hogy azt a libapásztor kedvet érzem,

mi ott zöldült a régi rozsvetésben.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.