M. Fehérvári Judit : Történelem Anno Domini Auschwitz 1944 (A Holocaust Emlékére)

“Ez a hatalom szofizmája: végső soron csak egy abszolút, korlátok közé szorított univerzumban hatékony. Ám relatív világegyetemünk alapvető leckéje az, hogy a dolgok változnak. Minden hatalom előbb-utóbb szembekerül egy nálánál nagyobbal.”
(Frank Herbert)
Magyar ember vagyok, aki Magyarországon él. Nem vagyok sem roma, sem romaellenes; sem szemita, sem antiszemita; sem hajléktalan, sem hajlékony *

 

 

Lépteinkre bukik fejünk,

Felnőtté gyaláztak.

Fekete dalaink

fekszenek

nyirkos utakra.

Lépünk.

Cserepekké zúzott gyászunk.

Hallgatunk.

Kivert sebeink

országút fájdalmai

visszahullnak ránk

határok nélkül,

míg kabátunk ujját földi férgek

rágják,

adalékai kegyelmünk

eltiprott morzsáinak,

s befelé mormolja

kitikkadt ajkunk

egyetlen vágyunk

Adj, Uram

angyali álmot,

szilaj csodát!

Óvd a mögöttem

lévő még szelíd tekintetét,

segítsd az előttem járó

Lázár hitét!

Hints csillagporvágyat

feszült izmainkba,

s ródd, sikítsd

bűneink jussát

fényes katonazubbonyoknak!

 

Rezzen a nesz is

szisszen az éj

szédül az émelygés

hazakészülődik lassan

a fátyollét

kicsordul szívünk

kamráiból a vér.

 

Mi Mindig csak Lépünk…

Csattanunk.

Tüdőnkkel levegőt tépünk

Futólépés…

SZÖGESDRÓT.

CSÖND.

 

Alkonyatkor,

mint visszhang a kútban

csobban a jaj

gleccserek hullnak

búvó könnypatak szemükben

jeges áradat

Cyklon – B

Megbotlik az idő és vacog a szél

Elszáradnak szavaink

Lépünk

Kezünkből fonják kesztyűnk

Vánszorgunk

hitet így remélünk

emléket koldulunk

más időben koppanunk,

s újra egyet lépünk

hasra zuhan eszmélésünk

félelmünk barna csuháját

bús bakók

szíveinkre öltjük.

(S felfedezzük az immár határok nélküli hazát)

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.