Mikor még azt gondoltam
Elég, ha megjövök, vagy hoznak holtan,
Szólok: nesze itt van, – neked hoztam,
Feladott csomag, letöltött program,
Sok apró darab: ÉN,
És nagy belép?,
Aztán hatásszünet,
Földre rogyó térdizület,
Páholyban röhögtek az unterman -ok,
Akkor eszembe jutott,
Az, amiben hittem, vagy amir?l mindig írok,
És lehet egyszer abba halok,
Aztán arra sem futotta, – nem tudom én ezt,
Csillagszórós szívtorta vagy sziromdélután,
Szürkült a hajnal, vagy játssza a le-fölt a Nappal,
Pedig úgy siettem…
Két karóra is lehet a kezemen,
És ha álmatlan folyton figyelem,
Kések én akkor is,
Bután állok olyankor a helyzetben,
Mint a felébredt kisgyermek,
Lefittyent ajakkal nézek,
Míg engem figyelnek,
El is sírnám magam, de bízok,
Tréfa volt, a többiek nevetnek,
***
A pontos id? nem órában lakik,
Az pillanatig, vagy annyit se tart,
Az párhuzam szív és elme közt,
Az tett, – nem akart- tenni,
A pontos id?vel csak egy pillanatra,
Lehet együtt lenni,
? maga a pillanat,
**
Sokat beszéltem neked társadalmakat,
Összetartó transzgenerációs félelemr?l,
Istenr?l és intelmekr?l,
A nagy igazságok törékenységér?l,
Hogyan lehet az ostobaság vállán járni,
Vagy miként kell szépen állni,
Ha kéretlen csizmák terhe alatt,
A hétköznapok csak véletlenül esett falat,
A Valakik tányérjáról,
Beszéltem Tigrisr?l
és a vele harcoló Medvér?l,
A bipoláris emlékr?l, a hiénákról,
Mi az Otthon, és miért nem lesz az
A háziúr lakásából,
Hogy a közelség illúzió, mint a távol,
A szivárvány a fény és harmatcseppek,
Sosem lesz kétszer ugyanaz
Mindig más, amiben megegyeznek,
Ördöglakatról, Angyalszárnyról,
Gy?rt sarkú ebédjegyr?l,
Munkaruhába öltöztetett struktúráról,
Szavazófülkér?l és a Szabadságról,
A gonosz gráfok fogságából,
A Költ? lelke, hogy szakad le,
Minden más világról,
Ékekr?l, a lélekr?l,
(- létezésér?l véletlen a tudomásom)
Hogy a konstruktív túl mutat
A tudományon,
Válaszra kérdése van az értelemnek,
És kutatniuk magukban a gyermeket kell,
A föln?tteknek,
*
Beszéltem, beszéltem
Folyton jár a szám,
Gyermekként még hittem,
Figyelnek rám,
Eztán csak írom,
Mintha éhezne az elme,
Szívom, mit kilehelne,
Ha életre kelne,
Múzsám,
A Halott Angyalnak,
Verdes? szárnya,
Bennem éjszaka életre kél,
Vagy belefér,
Csutkára faragott ceruzába,
Esetleg feltámadhat,
Szívom a cigit,
Nyitva az ablak,
Az imént is épp itt elrepült egy,
Pont olyan angyali arccal,
Elillant gyorsan,
Tán meglátta, a kudarccal diskurálok,
El?tte mosolygott még,
Talán tudta,
A világ ideiglenes,
Vagy csak én lennék,
Aki a vendég.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.09. @ 15:12 :: Molnár Zsolt
