Böröczki Mihály - Mityka : Egy ország(úton)

Nyomtatás

Itt írni csak virágról érdemes,

a virágról, a fűről, meg a fákról,

úgy hajdoklunk, mint aki pénzt keres,

s megszürkülünk a hosszú út porától.

Én dupla öllel adnám át, amim

e tapadt földhöz kint is, bent is láncol,

s vén Európánk utcasarkain

már fillérekért vetkőzik a vándor.

Odaoson, akárki integet,

rossz ölét-markát adva-kérve tárja

– én ráterítném tépett ingemet

mezítlenségét áruló hazámra.

Aztán – mikor hajnalt ígér a nap,

és két karját a természet kitárja,

s megengedi, hogy ráhajoljanak

a koldusok a millió virágra,

eszembe jut – ha fű, bokor nevet,

ki nézi-érzi, nem maradhat árva,

s kis görcsbe rándult, horpadt földemet

fölöltöztetem ünnepi ruhába.