Nagy Márta : Lázadó

Oroszlánszívem dobog.
Vérem lüktetve forr.
A düh, mi bennem lobog
bels?mben forró pokol.

Er?ssé tesz a méreg,
Megfeszülnek izmaim –
Nem látod? Szeretnélek!
De felemészt a kín.

Oktalan ne okolj már,
nem ez, mi jár nekem,
rended nekem nem szabály,
azt csak én teremthetem.

Tudom, szörny? sorscsapás,
de sajnos így esett,
nem érhet már támadás,
mely összetörné szívemet.

Mert míg er? van bennem,
s ereimben árad a vér,
küzdök az önkény ellen,
és mindenkivel, ki rabnak remél!

Legutóbb szerkesztette - Nagy Márta
Szerző Nagy Márta 27 Írás
Ébren álmodom... *** Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem. Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset, Szárnyat ád ő... azt adott nekem. ~ Petőfi Sándor ~ 1979-ben születtem Mohácson, jelenleg is itt lakom. Himesházán nőttem fel, egy egyszerű, vidéki család első gyermekeként. Nevemet Móricz Zsigmond, Harmatos rózsa című novellája alapján kaptam, így nem lehet véletlen, hogy nem múltam tíz éves, mikor a könyvek szerelmese lettem, ami mind a mai napig tart. Tizenhét évesen kezdtem verseket írni, de ezek egy meggondolatlan pillanatomban a szemetesben végezték. Egyszer egy újságíró azt mondta, hogy aki olyan sokat olvas, mint én, az előbb utóbb írni fog. Lassan másfél éve, hogy újra írok, kritikusaim azt mondják a prózák az erősségeim, és akad pár jó versem. Utóbbiban erősen kételkedem. Jelenleg azon dolgozom, hogy megvalósítsam az álmaimat, mert az álmok valóra válhatnak, ha engedjük őket győzni.