Vers

Fényhiány

      Esőben nem sírnak a gyertyák, láng hal láng után s az ólmos krizantémfejek szirma lepereg.   Arcok tündökölnek, majd újra ködbe vesznek, s mi könnyezünk elmúlt idők oltára felett.    

Vers

Éjkék

emlékszem szerettük  a naplementét nézni a bíbor fény ma is idézi arcod melegét mosolyod halvány átlényegült emlék utánad hiába mennék   száguldó meseautód utasa csillag-éjek vándora lennék a felhőkre tépőzárat tennék hogy meg ne szökj ha megint késnék mint azok [… Tovább]