Köröttem csend – és temető. / Csak néha suttog valami, / csak néha lehet hallani: / ez ő, ez ő, ez ő! – / Azután minden újra csendes, / és álmodik a temető. (Dsida Jenő: Temető) [… Tovább]
Esőben nem sírnak a gyertyák, láng hal láng után s az ólmos krizantémfejek szirma lepereg. Arcok tündökölnek, majd újra ködbe vesznek, s mi könnyezünk elmúlt idők oltára felett.
emlékszem szerettük a naplementét nézni a bíbor fény ma is idézi arcod melegét mosolyod halvány átlényegült emlék utánad hiába mennék száguldó meseautód utasa csillag-éjek vándora lennék a felhőkre tépőzárat tennék hogy meg ne szökj ha megint késnék mint azok [… Tovább]
