valami történt a mélységből kiáltókat nem hallod már felköltöztél a csillagokba el göröggé lettél te isten mi csak cikázunk utánad lentről el fel megnyugszunk olykor hogy vége megvolt az összes múzsa már de teremtesz újat napra nap mi cikázunk utánad [… Tovább]
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,” nekem lombok léha s kósza táncát talán, míg tikkadt sólyomként ránehezedik a csend, kolompol az esti szél, mint részeg talány. „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit [… Tovább]
Mindig úton vagyok, árnyékcsapások kövét koptatom, van, hogy felöklel a zörgő szél is, vagy éjemre nem hull oltalom. Nézem az idő bogait, az elvesztett-mögöttiséget, ott nem zenél elcibált szó, hangokból sarjad az ének. Hűtlen csillagokat [… Tovább]
Zenetakácsok, Kottatartók, üres lapok, Láthatatlan szálak, Néma hangszerek… Talán csak egy frakk, Talán csak egy stopper, Talán csak egy tüsszentés Nem enged a Teljességhez Közelebb jutni. Hallgatnánk a csendet. De csak John Cage léptei kopognak Egyre hangosabban [… Tovább]
Szerettem volna beavatni napi eseményeim történetébe, anélkül, hogy ijedten a telefonhoz kapjon, valami dokit riasztani. Életünkben először fogalmazgatnom kellett magamban, hogy mit mondjak neki. — Szilvácska, ez a világ meghibbant. — Ez komoly felfedezésnek hangzik. Ma [… Tovább]
