Sánta_Zsolt : Könnyű esti szonett

Nyomtatás

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,”

nekem lombok léha s kósza táncát talán,

míg tikkadt sólyomként ránehezedik a csend,

kolompol az esti szél, mint részeg talány.

Az alvó csillagok sutba dobott morzsák,

rajtuk nehezékként a tányér, üres Hold,

s míg kövek mélyén a vakond alussza álmát,

a tolongó esti felleg veszett esőt ont.

Rám akasztott nehezék most minden csöndes perc.

A sodró patak monoton zúgja panaszát,

míg egy szöcskehad ügyetlen szerenádot bont,

az égbolt fent megreped, s fényesőért jajong.

Bennem halk szonáta zsong, megannyi hűtlen terc,

míg árnyékként hordom magamban Isten bánatát.

                                                                                2013. máj. 5.