Nem a lángot akartam elcsenni, szemed kék tavában megfürödni, ráégni forrongó lelkedre, csak elmúlni benne mindörökre… 2013. nov. 2.
Halld szavam, te rettentő tenger: haragod víz-hegyekkel fenyít ott, hol gyönge hajós az ember, s parázs-esőd mindent beterít. Halld szavam, te rettentő tenger: haragod víz-hegyekkel fenyít ott, hol gyönge hajós az ember, s parázs-esőd mindent beterít. [… Tovább]
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,” nekem lombok léha s kósza táncát talán, míg tikkadt sólyomként ránehezedik a csend, kolompol az esti szél, mint részeg talány. „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit [… Tovább]
Ködbe feszült tél, húrja mint zokog: gyöngén mereng fent a Nap nyűtt husán; zene sem szól, csak kedvem andalog: míg ásít kint a tél-ősz langy bután. Ködbe feszült tél, húrja mint zokog: gyöngén mereng fent a [… Tovább]
Láttalak azúrosnak, könnyednek, virágnak. Láttalak gyermekinek, kinek anyatej kell. Láttalak szépnek, tán laposnak, butának, s emberinek, tüzes képzetekkel. Láttalak azúrosnak, könnyednek, virágnak. Láttalak gyermekinek, kinek anyatej kell. Láttalak szépnek, tán laposnak, butának, s emberinek, tüzes képzetekkel. [… Tovább]