Sánta_Zsolt
Vezetéknév
Sánta_Zsolt
7 év Nincs Komment

 

Nem a lángot akartam elcsenni,

szemed kék tavában megfürödni,

ráégni forrongó lelkedre,

csak elmúlni benne mindörökre…

 

 

 

 

                                                        2013. nov. 2.

7 év 3 komment

Halld szavam, te rettentő tenger:
haragod víz-hegyekkel fenyít
ott, hol gyönge hajós az ember,
s parázs-esőd mindent beterít.

 

 

 

 

Halld szavam, te rettentő tenger:

haragod víz-hegyekkel fenyít

ott, hol gyönge hajós az ember,

s parázs-esőd mindent beterít.

 

Poszeidón ma érzéketlen

s vad, olyan, mint egy konok zenész,

ki zord dallal ejt mindent rabul,

míg hangszere a söprő szélvész.

 

A Napot felleg-ég takarja,

s rabláncon vezeti rossz útján.

A szelek meg, mint egy torz falka

fülekbe ordít: romlott vagány…

 

A lég csöndben lágy esőt szitál,

hajnal nyílik, simul a tenger,

s míg evezünk még fásult kedvvel,

lelkünkre a Nap fénnyel irkál…

 

 

 

 

 

                                                          2013. febr. 6.

 

7 év 4 komment

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,”
nekem lombok léha s kósza táncát talán,
míg tikkadt sólyomként ránehezedik a csend,
kolompol az esti szél, mint részeg talány.

 

 

 

 

 

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,”

nekem lombok léha s kósza táncát talán,

míg tikkadt sólyomként ránehezedik a csend,

kolompol az esti szél, mint részeg talány.

 

Az alvó csillagok sutba dobott morzsák,

rajtuk nehezékként a tányér, üres Hold,

s míg kövek mélyén a vakond alussza álmát,

a tolongó esti felleg veszett esőt ont.

 

Rám akasztott nehezék most minden csöndes perc.

A sodró patak monoton zúgja panaszát,

míg egy szöcskehad ügyetlen szerenádot bont,

 

az égbolt fent megreped, s fényesőért jajong.

Bennem halk szonáta zsong, megannyi hűtlen terc,

míg árnyékként hordom magamban Isten bánatát.

 

 

 

 

                                                                                2013. máj. 5.

 

7 év 2 komment

Ködbe feszült tél, húrja mint zokog:
gyöngén mereng fent a Nap nyűtt husán;
zene sem szól, csak kedvem andalog:
míg ásít kint a tél-ősz langy bután.

 

 

 

 

Ködbe feszült tél, húrja mint zokog:

gyöngén mereng fent a Nap nyűtt husán;

zene sem szól, csak kedvem andalog:

míg ásít kint a tél-ősz langy bután.

 

A harmatcseppek füvön rezegnek,

ahogy beléjük kap a kósza szél,

múlt képei: titeket feledlek,

s lassan zümmög ereimben a vér.

 

Homály takarta, fény nyelte csillagok:

látatlan képetek ring fel nekem,

bennem az ősz sajog, s csak hallgatok

talpnyomaimba hullt zord képzeten.

 

Erdőt látok panelházak helyett,

búvó törzseik közt lágy fény pihen,

szél sem jár lombtalan fejük felett

vakbuzgó, együgyű, tarka hiten.

 

Keresztre feszül most fent a gyenge Nap,

lent, mint tenger zúg a kocsik heve:

elkésett percekbe költöző fagy

körbe-körbe jár, mint megtévedt zene.

 

Banálisan hallgat a fogyó reggel,

álmos a vér az erek zegzugain:

míg sisaktalan, zord, borongó fejjel

csapzott zene szól a légnek ajkain.

 

                                     

                                         2011. febr. 11.

 

7 év 6 komment

Láttalak azúrosnak, könnyednek, virágnak.
Láttalak gyermekinek, kinek anyatej kell.
Láttalak szépnek, tán laposnak, butának,
s emberinek, tüzes képzetekkel.

 

 

 

Láttalak azúrosnak, könnyednek, virágnak.

Láttalak gyermekinek, kinek anyatej kell.

Láttalak szépnek, tán laposnak, butának,

s emberinek, tüzes képzetekkel.

 

Ma már halott vagy, virág, kit tél marka mart.

Üszög, az elsatnyult üvöltés.

Kasza, mely bosszúszelet hagy,

míg fejét vágná másnak a szenvedés.

 

Ma csak állok, mint ki semmit sem ért.

A világ hegyei túl öregek.

A lapály a homlokomig ér,

s rút szava is néhány idegennek.

 

Banális szinte minden napom.

Az egerek már mindent összerágtak,

a Halál is öreg s megkésett nyugdíjas,

akár csak én, akár csak én.

 

A poszterek már leszakadtak,

s maradtak meztelen testei

a szemérmetlen falaknak…

 

 

 

 

                                                                   2013. okt. 16.

 

Sánta_Zsolt még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.