Marthi Anna : Csak

 

 

Csak szeretnék írni neked, hozzád szólni, mint aki fontos.

Mint akivel megosztom párnám, összekócoljuk szuszogásaink,

megsimogat az egyik szép kézfej, aztán a másik. Megrázom

fejemet, mint a perselyt, és aprópénzként zörögnek ezek

a fent említettek, nézem ismét a kezem, miért kószálna el, 

folyton csak oda, hol ráborulna nyakadra és húzná felém.

Nem csoda, ha feltáratlan mezőkre téved, annyira menne,

de a levegőben a test felett lebeg, ó ha merne, és így még

inkább felkelti elektromosságát. Mit kezdjünk egymással,

naná, hogy addig csak harapom a saját szájam, míg a kéz

ír, mert nem elégült ki a tudat, csak sejti, miként fogunk

hatni egymásra finoman, akárcsak szerelmünk felkacagása.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak