Várnak
ajkak vérre, árnyak kéjre,
míg hullámok zajára
csillagok térnek
sorban a halálba.
Szikkadó, rőt véres béke,
ölni és ölelni kéne…
Bőrömre alvadt angyalok
csókjával visszatarthatom
az időt, mi perc,
és fölöttünk
olvadt-lágyan andalog.
Lennék
bár csak egy pillanatra is,
hát annyira,
lennék szívkoldusod,
féltett, titkos kárhozat,
csókmázas fénykörbe ölelt,
hitehagyott szerető,
álnok fétis,
alkalmi szemfedő…
Némaságba csordult lelkem,
s a végtelen, mi csendbe zárta
eljuttat majd karjaidba
vagy száz szépséges pokolba
újra és újra leszek, mi vagyok,
reggelek, éjek, alkonyok
mámorittas, szűz szajhája.
Ölni és ölelni kéne…
Nyárba téli fagyok fúltak,
mi elmúlt, többé el nem múlhat.
Senki sem… talán egyetlen
angyal múlik ennél szebben.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.30. @ 12:07 :: Ady Ágota Melinda
