Bogár Gábor : Nézd!

 

 

 

 

Nézd, hova tűnök el

megint!

Mérföldkő voltam a hegy tetején.

Elájulásom perce közel;

íme, a meg nem születő egyén!

– Morzsák: tudom, nem maradok,

nem érzek, nem haladok felém.

Átdübörögnek a kigyúlt napok

a megkülönböztethetetlenség bágyadt egén.

 

Szavakban szétfolyó feloldott élet,

tekergésből kigyógyuló kígyó,

nélkülözhetetlen halálos méreg,

kezetlen, vak, analfabéta író.

A verssor önmagát megírva árad –

semmit sem ér kiontott véred,

meghajol előtted a mindent-bíró,

mert új homokra építed új várad,

és minden szeméért pályabéred kéred.

 

Nincs a holnapnak köze a mához;

a ma a tegnapot végleg eltemette.

Maradandót alkot, aki krumplit hámoz;

megfagyott madárfütty zúg a végtelenbe.

Utolsó kivégzés – és már nincs több hóhér;

lélek, önként készülsz e világ urához;

szabadság:? csalásod szerelem üzente.

Jézus! érdemes-e meghalni egy szóért?

Légy hű a kutyádhoz, s közben változz, változz!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bogár Gábor