Marthi Anna : Fájdalom

Komor órák súlyát hajnalban vetkezem. 

Ilyenkor alszik el bennem sok bánatom.

Oly léha testem is álmod zsoltárát adja.

Nyújtóztatják lelkemet fáradt végtagok.

Szerelmem hűséges fordulat. Régebben

összemosódtak benned a napszakok és

cselekedetek. Fel-alá sétáltál részegen.

Bár a gondolataid közé vethetnék áldott

percnyit, mint együtt heverni pallizádon,

ez zsong fülembe. Várárkod könnytelen,

de zsákjaid tele. Sóhajom még megfésül,

odaítéli szíved, egész lehetsz, mesterem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.10.26. @ 03:26 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak