P. Tóth Irén : Utolsó

most még ezt az utolsó

mondatot mégis

bár nem kéne úgyis hiába

vitázom magammal naponta

csak fáj ha mégsem

mert kell mert muszáj

valami nem hagy nyugodni

pedig semmi de semmi értelme

hagynám elveszni

a mának elveszett a varázsa

én meg már csak magamban nyüszítve

hangokat betűket szavakat motyogva

mát markolva keresem holnapom

ma itt holnap amott leszek

ha leszek

 

kinek

 

minek

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.