Sánta_Zsolt : Memento 4.

Nyomtatás

Láttalak azúrosnak, könnyednek, virágnak.

Láttalak gyermekinek, kinek anyatej kell.

Láttalak szépnek, tán laposnak, butának,

s emberinek, tüzes képzetekkel.

Ma már halott vagy, virág, kit tél marka mart.

Üszög, az elsatnyult üvöltés.

Kasza, mely bosszúszelet hagy,

míg fejét vágná másnak a szenvedés.

Ma csak állok, mint ki semmit sem ért.

A világ hegyei túl öregek.

A lapály a homlokomig ér,

s rút szava is néhány idegennek.

Banális szinte minden napom.

Az egerek már mindent összerágtak,

a Halál is öreg s megkésett nyugdíjas,

akár csak én, akár csak én.

A poszterek már leszakadtak,

s maradtak meztelen testei

a szemérmetlen falaknak…

                                                                   2013. okt. 16.