Sánta_Zsolt : Tenger Isten, égi Isten

Halld szavam, te rettentő tenger:
haragod víz-hegyekkel fenyít
ott, hol gyönge hajós az ember,
s parázs-esőd mindent beterít.

 

 

 

 

Halld szavam, te rettentő tenger:

haragod víz-hegyekkel fenyít

ott, hol gyönge hajós az ember,

s parázs-esőd mindent beterít.

 

Poszeidón ma érzéketlen

s vad, olyan, mint egy konok zenész,

ki zord dallal ejt mindent rabul,

míg hangszere a söprő szélvész.

 

A Napot felleg-ég takarja,

s rabláncon vezeti rossz útján.

A szelek meg, mint egy torz falka

fülekbe ordít: romlott vagány…

 

A lég csöndben lágy esőt szitál,

hajnal nyílik, simul a tenger,

s míg evezünk még fásult kedvvel,

lelkünkre a Nap fénnyel irkál…

 

 

 

 

 

                                                          2013. febr. 6.

 

Legutóbb szerkesztette - Sánta_Zsolt
Szerző Sánta_Zsolt 5 Írás
Kelet-Szlovákiában, Nagykaposon élek. 2005-ben jelent meg verseskötetem "Lágy fuvallat már a lelkem" címmel. 2008 óta írok folyamatosan, számos Antológiában szerepeltem már versekkel.