Sánta_Zsolt : Tenger Isten, égi Isten

Nyomtatás

Halld szavam, te rettentő tenger:

haragod víz-hegyekkel fenyít

ott, hol gyönge hajós az ember,

s parázs-esőd mindent beterít.

Poszeidón ma érzéketlen

s vad, olyan, mint egy konok zenész,

ki zord dallal ejt mindent rabul,

míg hangszere a söprő szélvész.

A Napot felleg-ég takarja,

s rabláncon vezeti rossz útján.

A szelek meg, mint egy torz falka

fülekbe ordít: romlott vagány…

A lég csöndben lágy esőt szitál,

hajnal nyílik, simul a tenger,

s míg evezünk még fásult kedvvel,

lelkünkre a Nap fénnyel irkál…

                                                          2013. febr. 6.