Placskó Lajos : Téli haikuk(?) II.

*

 

 

Múló kincs

 

Zúzmarakristály

Csillog, ragyog, szikrát vet.

Olvadó gyémánt.

 

 

Fagypont alatt

 

Roppan a hó és

Pattan a fákon az ág.

A fagy parancsol.

 

 

 

Panasz

 

Nincs rügy, nincs levél!

Sóhajt, nyögi az erdő.

Varjú felel: kár!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.