Vers

Tóth János kormányosnak

,,Az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba” De miért is akarna…? :o) Sorsunk lehet, egy kavargó folyó, örvényekt?l fodrozódó, csapdosó hullámain lovagol hitünk, irányt? helyett mutat utat nekünk. T?kesúllyal születtünk, és bár sodródni soha nem szerettünk, mégis akkor siklik [… Tovább]

Vers

Józanon, fantáziátlanul, de másként

Bizonyos lányokról, kicsit ég?n. Inkább nagyon. Józanon, fantáziátlanul, de másként Annak, hogy élek, képzeletem az akadálya. Nem merek meghatódni, mert még elérzékenyülök, És akkor a számítógép billenty?zete azt hiszi, bevizelt. Komoly vagyok inkább, amolyan apehes küls?t öltök, A bels?m nem [… Tovább]

Vers

Kávé

      Homlokodról lekoptak a csillagok, már nem hallom a dalt, hiába suttogsz nyakamba, ölelésed, mint a kávé az asztalon, keserű, hideg, bennem látod hazug titkaid, vetítővásznad vagyok.      

Vers

CSIKOROG A HÓ

“… baktatok az alkalom időszárnyán…”   Lábam alatt porrá váló hópehely szürkévé szántja ragyogó tónusát rendetlen hóbuckák síkos dombjain baktatok az alkalom időszárnyán a tiszta metafora fehér habján csikorog a hó.

Vers

Te végtelen

  Némán esengett  gyámoltalan csókom, bár fösvény ölelésed elkápráztatott, langy nyálad ízét számban morzsolom, kétségben, konokul, mindig ugyanott. Megszólaltál bennem, dalod újra bűvöl, buzogsz makacs véremben,  ostoba lelkem melléd ül, megérint a végtelen…  

Vers

Mondtam már, hogy

  Útálom az egeret,                   megrágta a kenyeret. Végigfutott a polcon,                   lyukat fúrt a dobozon. Nyomott hagyott a lisztben,                   no meg a drapp prézliben. Hintázott a kanálon                   csámcsogott a kolbászon. Megrágta a szalvétát,                   felfalta a szalonnát. [… Tovább]

Egyéb

Gyöngyike – I.

Kása Terka meséje, filctoll rajza I. rész       Mondd csak kisbarátom, szeretnél egy igazi, de mesés történetet meghallgatni? Ha igen, elmesélek Neked egy ilyen történetet. Ami nem egyébről szól, mint arról, hogy hogyan ajándékozta meg családunkat, édesanyám Gyöngyike [… Tovább]

Mese

ÁLOMBA RINGATOTT

      Sötét éjjel azt álmodtam, Fényes Holddal játszadoztam. Belibbent az ablakomba, Lecsücsült a vánkosomra.   Mesét mondott, jaj de szépet, A sok csillag, mind rám nézett. Meséje oly szépséges volt, Elaltatott engem a Hold.

Emlékirat

Kása Terka

Egy mesés nevű, mesés akaraterejű meseíró-festőről Engedjétek meg, hogy bemutassak valakit, aki már 2005 áprilisa óta nincs köztünk, de – megszabadulva a földi nyűgöktől, ami csak a testét kötötte gúzsba, de szelleme szabadon szárnyalt – ott könyököl egy bodor felhőn [… Tovább]

Egyéb

Elég volt

*   Elég volt  Egy szomorú őszi alkonyon,  csönd, és madár sem szól,  egy árnyék ül a balkonon,  s magában imigyen dalol:    Születtem, azt hiszem hiába,  az élet elszállt, mint a pinty,  hatásom nem volt a világra,  s több [… Tovább]

Vers

Cserepek vagdostak

Nyomorult idő foglya vagyok, kétes vágyak, elmúlt szerelmek morzsái között felvillan néha még egy emlék. Valaki… Nem is én voltam Talán, ki csillagporos álmokkal indult. nem maradt más, csak mállott falak, s hideg ölelés. Törött cserepek vagdostak össze, hitem elfogyott [… Tovább]

Novella

A találkozás

Péter a lány szemébe nézett, és a kék szempár megb?völte ?t. Soha nem látott ilyen tekintetet, amely ennyi szelídséget, jóságot sugárzott, ennyire a lelkébe látott volna.   Péter a lány szemébe nézett, és a kék szempár megb?völte ?t. Soha nem [… Tovább]

Vers

Bűvös kígyó

Tekeredik a kígyó… Hopp! A farkába harap.   Végtelenül véges történetek olajozottan hordozzák, hozzák-viszik a felismeréseket.   Ettől függetlenül beledöglünk a nagy bölcsességbe.   Inkább játszom bekötött szemmel jókislányt.   Érzem, a rohadt kígyó megint tekereg.

Vers

egyáltalán

fotó: Lindsay Garrett ültem a parton madarak fényesenszálltak a víz felett arcomba vágottröptük az égen el?ttem élt ezerhullám fraktálokba törve életem körbe jártam magamban a szokott kínoklabirintusán egyedül értelmetlenmorzsolgatva a napot most is lopottemlékben hazudtam mosolyod feléltem tartalékaim kezem vízbe [… Tovább]