Józanon, fantáziátlanul, de másként
Annak, hogy élek, képzeletem az akadálya.
Nem merek meghatódni, mert még elérzékenyülök,
És akkor a számítógép billenty?zete azt hiszi, bevizelt.
Komoly vagyok inkább, amolyan apehes küls?t öltök,
A bels?m nem ellen?rizhet?, de majd tesznek rólam.
Szeretem, amikor kartoték-adat, vagy mifene leszek,
Ez is egy karrier, és engem már 15 évesen uramnak
Szólítottak a Pigalle-on nagybátyámmal, amikor egy
Striptease-bárba akartak behívni, zavaromban jót
Röhögtem, kés?bb meg csodálkoztam a rue Saint Denis-n,
Mennyi sok széplány, mind bundában, mert arra telik,
De alatta ruhára már nem. Felvilágosítottak, hogy Francia-
Ország véd?szentje Dénes; de mi köze ehhez a kurváknak?
Aztán a begy?r?zés. Rákóczi tér, kurucok, ahol megkérdeztem
Az árat, de mögülem fölt?nt kedvesem is, megdobáltak, mert
Azt hitték, én is futtatok, tudni akarom csak az árat.
Még a moziból lett vetk?z?-bárból is könyvkereskedésre
Facsarodott a szellemi prostitúcióban, melyet lányok sorfala
Kísért számos f?utunk mentén. Hova tovább? A jó utcalány
Kivénhedt viharos gyorsasággal, a lotyókra nincs igény,
Zöldfoki-szigeteki barátaim pedig azt hitték harminc éve,
Hogy Pesten minden n?… mondtam, csak akik – velük.
Marad a fantázia, amolyan lélekpótlék, mert az nincsen,
Mert a lélek könny?vér? pillangó, ami csak keresi nehéz
Tüzét, amibe belehabarodhat, kering kör?le, és zsupsz.
Módszeresen kezdtem sz?zlányokkal, akiket másnak véltem,
Jaj, hova lesz így a szerelem szentsége, ha nem is keresem.
Aztán lett egy martinique-i szépség, tiszta egzotikum,
Urológus barátom figyelmeztetett, cigánylány ez a javából,
De ? mit is ért ahhoz, amit én belül látok, hisz fogdossa csak
Az élet azon részét, ami megfoghatatlan, és magasztos,
És Platón nekünk alapkurzusban is többet ad, mint megannyi
Marxista gyorstalpaló. Azt hiszem, itt befejezem, még
Nosztalgiának vélné valaki, fantáziálásnak, pedig színtiszta
Igaz, szép, jó – szinte kalokagathia, amivel kicsináltunk
Egy töritanárt valami kerthelyiségben, aki szép cigány
Párnak vélt minket, s a martinique-i szépség tudta, mikor kell
Bólintani, amikor hülyét csinálok rendkívüli, külvárosi intelli-
Genciámmal a felfújt agyú tanáremberb?l; ó, micsoda pár voltunk,
Egy egész hétre való, minek végén ott volt a luk, csillagászatban
A fekete, vagy a „nem kell nekem a kanász, csak a felesége,
az se kéne egészen, csak a feketéje”-effektus; mert egy hetet kért
Csorba Ica, még színházba is vittem, anyám ott égett kollegáival,
Én meg mint az osztályharc és apartheid elleni helyi érdek? harcos,
Büszkén vittem a lányt, nem tudva, amit teszek, az is csak szerep.
Meg az est, meg az est – az se jött össze; mondta ? el?re, oly sz?k.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Petz György
