Nap: 2009.01.25.

    A fény fák között vidult, majd a platánágra hullt, s a lecsorgó nap-patak odacsalt egy madarat.   Zöldike vagy cinke volt? Nem látszott csak szürke folt, de szemközt a fal tetején felragyogott egy szál remény.    

(Nincsen olyan kiürült borosüveg, amiben még ne lenne hét csepp – alföldi népi bölcsesség)   Asztal alatt üres üveg, van még benne biztos hét csepp. Egy csepp még a kínzó vágynak, egy csepp már a vetett ágynak, Egy csepp nemz? [… Tovább]

  Ha elesnél, én felsegítenélek, szemeiden csókom egy-egy csillagsütemény, ajkadon hold félredőlt kiflije lenne… Megtörölném arcod, hogy szép legyél nekem, mint egykor tisztán, az út elején.

barlangi vers Adynak Amikor túl vagyunk már nappalokon és éjszakákon, amikor nincsen, amit testtel egymásnak elmondhatnánk; a barlangból el?jön akkor az asszony, aki társam, akit én nem ismerek. Sosem tudott mondataival olyan zenékkel szólít, hogy nem bírok nem menni vele. [… Tovább]

       Káma Szútra variációk                  1.   Könyvet olvas: Káma szútra, Lázban égve megy a boltba. Hazafelé hopp egy legény… Kiömlik a mák az útra                  2.   Elindult a lány a kútra, megleste a fránya [… Tovább]

Riadtan futnak a vadak, Irgalmatlan a patak,   Gondot ?rzik a fantomok, Alvilágban a gazdagok, Beburkolják ékszerem,   Riadtan futnak a vadak, Irgalmatlan a patak, Elviszi a szerelmem.   Leborulsz oda elém, Lábadozva osonsz felém, Azóta vagy örökké velem.   [… Tovább]

Széles tenyeredet Homlokomra tapasztottad Gondolataimat mélyebbre ástad Mégsem látom most a szivárványt Csak a kontrasztot ébresztetted fel bennem  

Lemondtam volna Rólad?                             – azt hiszed? Nem. Csak elfáradtam.            El?bb mondanék le a leveg?r?l, az utolsó csepp vízr?l a sivatagban, az életben maradásról,                    – s talán a megváltó halálról.                 Pihenek kicsit, s majd újra kezdem, mint Sziszifusz [… Tovább]

entrópia és dekonstrukció / a vidoklip születése és halála   – kézcsókom, még egy konyakot, lesszíves! – és kiment a szürke utcára, kicsit szédült már, de jó volt, s látta, elmúlt dél is. bosszankodva érezte, mosolya arcán borostás hazug ragadozó [… Tovább]

mindent megígért, de egy vétlen baleset… a könnyeim ezért emlékeznek   Tóparton f?zfa köszön önmagának,törzse felkapaszkodik a földrebízva,küzdve, büszkén áll. Nézem a b?rös fodrokat,mélyéb?l kihasal egy emlék,egyre jön csendben,id?tlenül int felém. Bús lepkék köröznek a kék sírnálárnyuk alászáll, körbeérnek örvények… [… Tovább]