– kézcsókom, még egy konyakot, lesszíves!
– és kiment a szürke utcára, kicsit
szédült már, de jó volt, s látta, elmúlt dél is.
bosszankodva érezte, mosolya arcán
borostás hazug ragadozó megint.
rágyújt : kis láng nagy füst konok megszokás
gy?lnek az álmok mint körme alatt piszok
– s hirtelen
azok a szobák
jutottak eszembe
ahol soha nem
szeretkeztünk. csak
hideg ?szi utakon
remeg? fák alatt
csókoltál olyan
meleg volt mindig
kezed kezemen
hideg utak hideg csókok : romantika
mosolygott: – még egy konyakot! – a pulton
halálból denaturált szeszt?l lucskos
parázna álomittas legyek : ujjai
megállíthatatlan a pohár felé másztak,
id?tlen vég(zet)es panoptikum tompa
gondolatok szaga indulatok, emberi
nyáltól sikamlós szavak édeskés íze
– szerettem
közelr?l szemed
pillantásod simogatott
szúrt szakállad
mindig cigarettáztál
sokkal többnek
éreztelek mert
nem ölt ölelésed
bár melléd feküdtem
meztelen.
tudom az igazat mondtad : szeretlek
– vodka is jó lesz! – mondta, s felhajtotta
kandírozott rémálma ízével zamatos
tartósított lidércnyomáspárlatot
keserédes füstcsíkok véresre marták
az örök égi pillantást. és újra utcán,
sötéted? arcok, foltok neontócsákban.
titkos jelekkel teleírt hó arca el?tt
– hallottam
hangodon remeg
kezedben a telefon
nem leszek
hálás vége
soha nem
szólok a többi
néma (csend)
nem köszönöm
megérintetlenül
miért nem beszéltél soha álomról
***
a kórházi folyosó éjjel üvöltést?l
dermed. újabb cigarettára gyújt persze
az udvaron. nem válaszol soha sehol
semmit fehérköpenyes kérdésekre,
mindig pedánsan tölti ki a teszteket
hihetetlenül élesen érzi az
éji zavaros lázbeszédek mögött
– rácsos ágyak, pucér agyak között –
a forrón parázó párzó testek átkát
– nem nem nem
hozatsz otthonról semmit
nem nem nem
nem látogat meg senki
de szívesen
rajzolgatsz
táblázatokat
kördiagramok ábrái
gyógyszerek címkéi
a fiókodban
szekrényedben ?szi levelek
takarnak mosolyt sírást – minek?
Legutóbbi módosítás: 2009.01.25. @ 10:25 :: Juhász M. Lajos
