Vers

Zarándok álmok

  Hegyekké nőttek a dombok, hatalmas szakadékot ásítanak az elrejtett néma völgyek, talán ez lehetett az Éden, bennük álmaink csendben ringnak. Az utak egyre keskenyebbek, és csak kanyarognak, mi mást tehetnének, és mi megyünk hegynek felfele. Zarándok testünkben álmokból születő [… Tovább]

Vers

nem élek

  Hófehér márványba Burkoltad testemetÉrintésed már nem érzem Szívem jéggé dermedt Lelkem menedékre lelt Szádon feledtem, –?rizd meg nekem-

Elbeszélés

A buta liba…

Arany Sándor visszaemlékezései alapján összeállította M. Simon Katalin. A történet még ma is elevenen él a főhős emlékezetében.     A buta liba…     Nem tudom, honnan származik ez a mondás, amelynek az igazságát én most megcáfolni szándékozom! Amit [… Tovább]

Vers

Tün?dések (2)

További gondolatfoszlányok.   T?n?dések (2)   1.   Életfádon életgy?r?k szaporodnak tömött sorban, tudásfádon sok a levél – de a termés vajon hol van?   2.   Bátor a szád, de bátor-e szíved, merted-e tenni azt, ami új? Néha a [… Tovább]

Hírek

Átadták a Magyar Kultúra Követe címeket

A kulturális élet hét kiemelked? személyisége: Fischer Ádám karmester, Konrád György író, Kurtág György zeneszerz?-zongoram?vész, Kati Marton újságíró, Tompa Gábor rendez?-költ?, Vásáry Tamás zongoram?vész-karmester, valamint Zób Kati jelmez- és divattervez? kapta a Magyar Kultúra Követe címet kedden Budapesten.   Az [… Tovább]

Elbeszélés

Egy feledhetetlen nyár…

* Korán ébredtem, még elnyújtóztam a magas ágyon levő szalmazsákon. A szalmazsák és a takaró durva kender szőttese kellemesé tette a lustálkodást, de ennek ellenére lemásztam az ágy mellet levő padra, majd onnan a földes padlóra. Magamra kapkodtam a ruháimat, [… Tovább]

Vers

Köd mászik a csigaházba

… nyirkosabb, nyálasabb, mint a rágógumi.       Köd nyomja a panel-csokrokat falba ütközve minduntalan, fénytelen, ritmustalan szellemarcot öltve. Rokkant gépjárművek fogódzkodnak össze. Rejtélyes a délelőtti éjszaka. Rekedt rigó próbálgatja hangját, etetőkben keres némi alamizsnát. Fázik. Szenvedélyes verőfényre vágyik, [… Tovább]

Vers

kutatható aranykor

archeológiám a XX. század végén   emlékeztek-e azok az els?re megrajzolhatatlannak t?n? felszínek falak gödrök sírok amik makacsul sorra réteg rétegre el?kerültek a voltból minél  mélyebbre ástunk veletek hogy újra leletek legyenek és a valaha szinte  kényszeresen ásott szelvény aljában kötelességtudón [… Tovább]

Vers

Sorstársak

(Poéma – Kezd?kép:)   A verandán beszélgetünk Edinával és Ern?vel. Szavakat formáló kezünk gesztussora gyors és könnyed – jelnyelven, hiába, könnyebb.   Csahol a költ?-vendégre Pumukli, a porta ?re.   Az utcán elfordított fejjel ismer?s halad el. Lépte siet?s.   [… Tovább]

Vers

Mínusz húsz blues

Embernek öltözött csizmás oszlopok fölött, a jelzőlámpa halvány kékre vált. Elhűlve áll a fagyhalál, fehér köpenyben lábamnál   Szökik a kín, szivárványszín jégmadarak szárnya szemfedőm. Elismerőn kitárja karját, mosolyog rám a teremtőm.   Könnyű vagyok, nagy tűz lobog, rég repedt [… Tovább]

Vers

Lesz, ahogy lesz

Kezed ád, és elvesz, Uram…*            Céltalan órák. Elképzelés nincs, Csak gondolataimban vágyhatom öledre. Ülök melletted, kezem tétlen csöndben. Magam bensőjét teszem kezedbe,   Kezed ád, és elvesz… Uram… lesz, ahogy lesz.   Gondolataink vadul szeretkeznek, Előttünk járnak. Testünk megkésve… [… Tovább]