Nagyajtai Kovács Zsolt : Lesz, ahogy lesz

Kezed ád, és elvesz, Uram…*

          

Céltalan órák. Elképzelés nincs,

Csak gondolataimban vágyhatom öledre.

Ülök melletted, kezem tétlen csöndben.

Magam bensőjét teszem kezedbe,

 

Kezed ád, és elvesz…

Uram… lesz, ahogy lesz.

 

Gondolataink vadul szeretkeznek,

Előttünk járnak. Testünk megkésve…

Érzéseink velünk élnek, tévedve,

Hogy érezni egyformán kéne…

 

Kezed ád, vagy elvesz…

Uram… lesz, ahogy lesz.

Legutóbb szerkesztette - Nagyajtai Kovács Zsolt
Szerző Nagyajtai Kovács Zsolt 116 Írás
1950-ben, Békéscsabán születtem, és mindig itt éltem eddigi életemben. Köteteim:Én vagyok én, te vagy te...(regény, 2004.); Két nő (regény, 2005.); Bölcs vagyok nagyon...(versek, prózák, aforizmák, 2006.); Az utolsó szerető (regény, 2007.) Kiadó: Accordia Kiadó, Budapest