Nap: 2009.01.19.

      A velencei karneválon,Miközben tet?fokán a hangulat,Egy ?szül? úr magában,Sírva, csendesen mulat. Siratja ? az ?szt, az ifjúságot,A hajdan volt szerelmeket,Palackból szabadít könnye,Mulatozó szellemeket. A velencei karneválon,Még nincs kiosztva minden szerep,Választhatsz maszkot magadnak,Arcodat elrejtheted.   (Budapest, 2008. január)

a brilliáns csak a szén emléke, meg a kézé mi csiszolta, hogy ne ismerjük fel a gyémántot, meg a nagy nyomást, ami ott sír a kristályrácson mi a szenet meger?szakolta

  Odalök a csönd a szavakhoz, na jó, elemzek: te vagy minden találkozás, ottlét és búcsú bennem.   Ezt bárkivel megtehetném, Ugyanez a helyzet – nyilván – visszafelé is igaz, nem is ez érdekel; mert már fölkészültem erre; tudod, az [… Tovább]

néma sikolyok hullanakszögesdrót-nevetéskoromcsillagok peregnekés megáll az ész csóktengerárverés

Az üres utcák tompa némasága jelzi… Az est… a holdvilág lassan be fog kopogni s mikor már minden… minden szín veszni látszik Feljön a sok csillag s pislákolva játszik… Mihelyt beköszönt az este a fák susogása rekettesre recsegőre váltva vihart [… Tovább]

Álomszép fegyverek… Álomszép   fegyverrel épített kártyavár világunktetején inogva: Istenként kiállunk!Vérünkkel gyalázott tündökl? arany a vagyonunk……és kárhozott apák kárhozott fiaként… Meghalunk!

<!– /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:””; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; mso-layout-grid-align:none; punctuation-wrap:simple; text-autospace:none; font-size:10.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} –> Tékozló remény   [… Tovább]

  Álomölő világ, hideg, velője a való, elválik hamar, hogy a hátas hintaló, és nem pegazus, mert Darwin óta tudva levő, a ló legelőre való, felhőbe elméli csak a dőre, hisz nem repülhet, nem is csoda, tolla sincs, csak szőre. [… Tovább]

Óda az érett szépséghez    Óh, Istenek, mily nagyon szépek!  El?ttem ringanak, bármerre lépek.  Gömbjei úgy vonzzák a szemet,  Vágyam tárgyát elérnem nem lehet.    Finom b?rét kéjesen szemlélve  apró ráncait nem vennéd észre.  Már nem hamvas, de olyan érett: [… Tovább]