Mese

Ketten leszünk

Tündérek járják, ?rzik a tájat, ablakodon az est bekacsint. Orcádra fényl? csillámok szállnak, pálcájuk édes álmokat hint.   Elvisznek messze, csillogó rétre. Víg muzsikájuk mámorító. Csillagot szórnak holdfényes égre. Úgy fénylik, mint egy távoli tó.   Fénysugarakból csónakot fonnak: ott [… Tovább]

Vers

Mégis porrá lenni

A gyönyör csiklandozza idegeimet, már éreztem ezt az illatot! A gyönyör csiklandozza idegeimet, már éreztem ezt az illatot! -lelkem ?rült zsibongásba kezd,- halk szavad, b?röd mit egykor itt hagyott.   Mikor elmentél, szépséged bezártam, rejtett, féltett kincsként, bennem szunnyadtál. Tápom [… Tovább]

Vers

Flamingókat álmodsz

  Sámánok dobjaira kelsz, álmokat bontasz könnyeidből, magad alá simítod életed. Teleket alszol át, lelked csupasz lombok közt úszik,  s ha fáradtan térdre rogysz egy lépcsőn, hallgatag utcák ezüst lámpafényei hű társként ülnek árnyéktested mellé.   Ujjaid évek óta ugyanazt [… Tovább]

Vers

Részlet

Álmos a város. A pirkadat döcögésével Bújik még a takaró alá Ahol nem lelnének, De a kötelesség idejére Mélán felvernek utász. A percek dohognak. Felverték a nagyvilágot A kopogó testetek leplek Követvén követik Mutass nekem egy Ennél szebb világot. A [… Tovább]

Vers

pont szembe a hullámokkal

ott a mólón a fényben puha ugatásban   a móló csupasz nedves deszkáin feküdtünk alattunk vidáman lefetyelt a sz?ke folyó szürke fáradt napjaim kopottas ezüstjébe ékel?dik így be elmúlt pillanatok gyémánt szikrázása. nem emlékezem de emlékszem, minden mozdulatod mosolyod örökre [… Tovább]

Mese

A madáretet?nél

Ne feledkezzünk meg róluk sem a télen Vaskos dunnát hoz magával, vágtat már a hideg tél. Nem kérdezi: – Jöhetek-e? Decemberre ideér.   Számtalan kis pelyhes jószág havas ágon didereg. Ilyen lenge tollruhában hogy bírják a hideget?   Gúnyájukat szél [… Tovább]

Mese

A süni álma

Szunnyad az erd?, békés az álma. Megszokott útját hetyke szél járja.   H?s, téli szell? felh?ket kerget. Már napok óta hullnak a pelyhek.   Tölgyfa tövében vár puha vackom. Zord hóesésben békésen alszom.

Vers

Láttam Carl Solomont

Tribute to Alen Ginsberg   Láttam a meghasonult hazudozót az igazságosság tudatában sírva hazudtolni meg önmagát, könyörögve és csonkítva meg saját testét. Mutatva be véráldozatot, melyből az évszázad legsikeresebb bohózata lett.   Láttam családjára felezőbárdként pislogni a tajtékverő borostát, fokhagymaszilánkok [… Tovább]

Elbeszélés

Gyerünk vidékre!

Küküllőn innen és túl – 2 – naplótöredék *   Egy évig bírtam a Sanepid (KÖJÁL) nevű intézménynél, ahova kineveztek. Nem mintha nehéz lett volna a munka, de mivel én betegeket akartam gyógyítani, s azt ott nem lehetett. Kértem, engedjenek [… Tovább]

Mese

A dolgos hóember

  Jégb?l van a topánkája, roppan a hó alatta. Fújhat a szél, mégsem bánja, megóvja a kalapja.   Hullhat a hó egész télen, süvíthet a fergeteg. Kacaghatják, az se bántja, hisz a dolga rengeteg.   Vessz?kosár lóg a karján, odajár [… Tovább]

Hírek

Vízkereszt

A vízkereszti népszokásokból mára már leginkább csak annyi maradt, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát, utána pedig kezd?dik a farsangi id?szak.   A római egyház Epiphania Domini azaz Az Úr megjelenése elnevezés? ünnepe. /A keleti egyház e napon Krisztus születését [… Tovább]

Egyéb

A Nagy Szürke öröme

  A Kis Rózsaszínt valami hihetetlen jó érzés kerítette hatalmába. – Nem vagyok egyedül! – sóhajtotta boldogan. – Mindig van valaki, aki segítsen. Nem is hittem volna, hogy ez az undok Füstkarika fog rajtam segíteni, és tessék! Segített. Letépett egy [… Tovább]

Elbeszélés

A férfi

Már s?r? volt az id?. Ködös, szemerkél? es?s, hideg. Ahogy ott ült a szobában az asztal mellett, mintha teljesen idegen lenne.   Már s?r? volt az id?. Ködös, szemerkél? es?s, hideg. Ahogy ott ült a szobában az asztal mellett, mintha [… Tovább]

Novella

A TERMÉSZET TRÜKKJE

Akinek ismer?s már, az ne olvassa. vodai történet. Meglehet?sen rideg helyiség. Karfás székek. Hátrébb íróasztal. Egymással szemben egy köpönyeges, kissé fáradt, táskás szem? férfi, ötven körüli lehet, meg egy harmincas. Az ötvenes mintha gépszöveget mondana:  – Nézz a mennyezetre! Amikorra [… Tovább]

Mese

Hó-tere-fere

Fényed, ha melenget, hókedved felenged!   Szél jár-kel, köd száll fel, hó tere szikrázik, nap heve ráfázik, fagy foga vicsorog, tél tava jeget fog, fényed ha melenget, hókedved felenged!  

Vers

KAVICSOK

Hittem, hogy velem leszel,ellenem nem vétkezel,ha, közös a vágyunk.               * Vártam, hogy észreveszed,netalán értékeled,zárt pillám alatt a vágyat.               * Hányszor és hány éjszakán,taszított hozzád a vágymiközben hátadat láttam.               * Harmatos szemed tüzén,Megcsillant újból a fény,Miközben ajtód bezártad

Vers

“Elszakítva önmagamtól”

Brúgós Zenóbia festményéhez ELSZAKÍTVA ÖNMAGAMTÓL     Atyám hitével ütött bélyeg egy messzi égen, mely mégis itt van bennem, s éjszakánként a csillagokra nézve – csontjaimban gyulladt alkonyattal, tulipánt nyitva selyem bábjából retten? szívemben a csöndnek –, csodafiú-oltárt sem hagy [… Tovább]

Vers

Régmúlt nyarak kísértenek

Tél pribékje vallat hitehagyott fákat, ágak árnya táncol minden ablakon. Faggyal büntet az éj, blokád alatt házam, maradék melegem dallal ringatom.   Voltak itt víg nyarak, tűzpiros virágok nektár bárpultjánál korhely szenderek, zümmögő langy idő, poshadó világok, eltékozolt vágyak, árnyék [… Tovább]

Mese

Pöttöm kisgyerek

Toncsikának *   Milyen büszkén lépeget   ez a pöttöm kisgyerek!   Nicsak! Ez a Toncsika!   hátán táska, mekkora!     Kezdődik az iskola,   elsősnek ez nagy csoda!   padokba kell beülni,   csendben nagyon figyelni…     [… Tovább]