Mentovics Éva : A madáretet?nél

Ne feledkezzünk meg róluk sem a télen

Vaskos dunnát hoz magával,

vágtat már a hideg tél.

Nem kérdezi: – Jöhetek-e?

Decemberre ideér.

 

Számtalan kis pelyhes jószág

havas ágon didereg.

Ilyen lenge tollruhában

hogy bírják a hideget?

 

Gúnyájukat szél borzolja,

apró lábuk reszket?.

Ilyen cudar, fagyos télen

nagy kincs ám az etet?.

 

Hó borít el minden ágat,

sehol sincs már élelem.

Gyertek, gyertek apró cinkék!

Bátran, semmi félelem.

 

Dehogy félnek, ugyan miért?

Hisz naponta betérnek.

Jóllaknak az apró maggal,

s hoznak újabb vendéget.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Mentovics Éva
Szerző Mentovics Éva 23 Írás
Akinek megadatott, hogy édesanya legyen, tudja, hogy talán nincs is annál felemelőbb, szeretetteljesebb érzés, és felelősségteljesebb feladat. Nekem három csodálatos gyermekem van. Mindegyiknek imádtam mesélni, egy ideje pedig nemcsak a kanapéra kuporodva mesélek a legkisebb gyerkőcömnek, hanem le is írom a verseket, meséket. römömre szolgál, hogy Veletek is megoszthatok belőlük néhányat. Nem csak gyermekeknek írok... mindenről, ami megérint.