Juhász M. Lajos : pont szembe a hullámokkal

ott a mólón a fényben puha ugatásban

 

a móló csupasz nedves deszkáin feküdtünk

alattunk vidáman lefetyelt a sz?ke folyó

szürke fáradt napjaim kopottas ezüstjébe

ékel?dik így be elmúlt pillanatok

gyémánt szikrázása. nem emlékezem

de emlékszem, minden mozdulatod

mosolyod örökre lelkemre festett

nyár volt mindig arany nyár

a móló lécein átcsillant a fodros víz

hullámai délre ballagtak egyre

a Tisza hallgatta hallgatásunk

s kifecsegte titkaink

a töltésen kutyád fut fut felénk

csaholását vattába csomagolja az emlékezet

 

ha akkor valaki azt mondja

vagy csak célozni mer rá

egy gúnyos, ironikus fintorral

ott a mólón a fényben puha ugatásban

hogy ez elmúlik egyszer

a szelíd folyóba ölöm vadul

mert biztos voltam bennünk

mint az égben felh?ivel

– s alattuk semmi nincs –

de felettük kék menny ívelt

mint a földben magvaival

– bennük feszül a jöv? id? –

a kéreg alatt pokol nem tüzelt

ahogy biztosan símult b?römhöz b?röd

ahogy biztosan mosolygott számra a szád

ahogy biztosan pihent egymásban tenyerünk

s lettél könnycsepp hajnali álmomban

s lettél sóhaj az ébredésben

a lettél vágykép elalvás el?tt a fekete csend vetít?vásznán

 

magyar templomok harangszavát lebegtette

fölöttünk a cinkos nyári szél Vajdaság fel?l

pont szembe a hullámokkal

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.06. @ 19:00 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)